Bánk értesülvén a hazáját és becsületét fenyegető veszedelemről, az első felvonás végén elhangzó nagy monológjában adja meg további tetteinek kulcsát: Puszta lelkének parancsai szerint akar cselekedni, elszakítva azokat a „tündéri láncokat”, melyek a királyi székhez és családjához kötötték. Tragédiája nem a tévedésből gyilkoló és bűnét utólag megbánó emberé; a király előtt is méltósággal vállalja, amit tett. Bánk bukását egyedül Melinda halála okozza.
Részlet a könyvből:
„SZABADOS KECSKEMÉT MEZŐVÁRASSA
NEMES FŐBÍRÁJA ÉS TANÁCSÁHOZ
Hol hazánk egyik legelső
Vára, ősz Partiscum álla –
Hol Zalán első futása
Győzedelmi halmot ása
Ung-urinknak; hol a hála
Szent helyét adó Gemelső –
Hol keverve nincs be még a
Szentkori
Pásztori
Kún magyar szív – Kedskő-méga!
Te! mely nekem oly sokat osztogatál.
Anyás kebeled, hol a boltozat áll.
Melyben gyenge
Bölcsőm renge –
Te vedd is ez első szülöttemet el!
Arass (noha szűken is) így, ha vetel! –
Gyászos az, mit búja szívvel
Itten egy latorfi mível:
Egy magyar becsűletével
Rogy le két ház drága
Földi boldogsága. –
Isten ójjon szülötthelyem!
Ezt neked szívből szentelem.
Vedd kegyessen a nevével,
Nemes
Főbíró és Tanács”