Menu

William Shakespeare: Szenitánéji álom

szentivanejiA történet a szerelemről, a házasságról, a szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről szól.

Athénban Theseus, az uralkodó menyegzőjére készül Hippolytával. Az esküvő előtt néhány nappal panasszal fordul az uralkodóhoz Egéus, athéni polgár. Hermiát, a leányát Demetriushoz akarja adni, de Lysander elbűvölte a leányát, aki engedetlenné vált. Theseus kéri a lányt, fogadjon szót apjának, de az hajthatatlan, ezért a király szerint halál vagy zárda vár rá. Lysander kéri Hermiát, szökjön meg apjától, s ő egy ligetben vár rá másnap éjjel. Hermia barátnője, Heléna érkezik, akinek elmondják szökési tervüket. Heléna viszont reménytelenül szerelmes Demetriusba, s hogy visszaszerezze szerelmét, elárulja neki a fiatalok szökését.

Az athéni mesterek a királyi esküvő estéjére színdarabbal készülnek. Vackor, az ács bemutatja a darabot, ami egy siralmas komédia Pyramus és Thisbe kegyetlen haláláról, és kiosztja a szerepeket. Másnap éjszakára beszélik meg a próba helyét egy közeli ligetben.

Az Athén közeli erdőben jelent meg az éppen viszálykodó tündérfejedelem-pár, Oberon és Titánia is. A tündérkirály Puckot, a fürge manót bízza meg Titánia megtréfálásával. Bűvös hatalmú virágot hozat vele, hogy a szunnyadó királynő szemére csöppentse, s ettől Titánia szerelemre lobban az első élőlény iránt, aki szeme elé kerül. Demetrius és Heléna találkozik. Demetrius kéri Helénát, ne üldözze szerelmével, mert ő Hermiát szereti, de a lány hajthatatlan.

Részlet a könyvből:

EGÉUS
Üdv és szerencse, nagyhirű vezér!

THESEUS
Üdv, jó Egéus; nos mi jót hozasz?

EGÉUS
Panasszal és bosszúsággal teli
Jövök leányom, Hermiám iránt. –
Demetrius, állj elő. – Kegyelmes úr,
Ez az, kinek nejűl igértem őt.
Lysander, állj elő: s ez itt, uram,
Ez bűvölé meg gyermekem szivét:
Te, te Lysander, adtál néki verset,
S váltál szerelmi zálogot vele:
Te zöngted a holdfénynél ablakán
Álhangon álszerelmed énekit;
Bokréta, hajlánc, gyűrü, pipere,
Nyalánkság és tanult fogásid által
(Mi balga lyánynak mind nyomós követ),
Képzelme mássát te orroztad el;
Csellel csenéd ki gyermekem szivét,
S tetted fanyar-dacossá ellenem
Az engedelmest. – Én tehát, uram,
Kegyelmes úr, ha itt, fejedelmi színed
Előtt se vállalná Demetriust:
Athéne ős jogán követelem,
Hogy mint enyémmel bánhassak vele,
S vagy e derék ifjúnak adjam őt,
Vagy a halálnak, mit törvényeink
Rögtön fejére szabnak íly esetben.”

A SZENTIVÁNÉJI ÁLOM KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák