Anthony Strano: A szellemiség felfedezése
A szellemiség lényege az, hogy tudjuk, hogyan éljünk, és ez a tudás boldoggá tesz bennünket. A szellemiség nem vallási rituálék rendszere, hanem pozitív hozzáállás önmagunkhoz és másokhoz, ami az életet inkább élvezetessé, mint küzdelmessé teszi.
A boldog élet feltétele egyszerű: igaz kapcsolatok és a cél felismerése. A boldogság vagy annak hiánya nem külső dolgokból származik, hanem belső énünkből. Például nem a pénz hiánya az oka a boldogtalanságunknak, de nem is a pénz adja a boldogságot. A szellemiség a tudatosság olyan állapota, amikor befelé tekintünk önmagunkba, felfedezzük azt az erőforrást, amellyel az életünket kreatívabban és jelentőségteljesebben tudjuk élni. A szellemiség önmagunk megismerése, s a fejlődés az egyensúly megtartásának a tanulását jelenti.
Részlet a könyvből:
„Gondoljunk egy magra. Olyan, mint egy pont: kicsi, parányi és az összes lehetőség benne van. A gondolat is ilyen. A gondolat olyan, mint a mag. A mag lehet pozitív vagy negatív a hangulatunktól, viselkedésünktől, jellemünktől függően. A gondolatok teremtik az érzéseket és a viselkedésünket. Ezek kombinációját nevezhetjük tudatosságnak. Az emberi tudatosság, a gondolkodás, az érzés, az érzékelés, a kifejezés képessége és mindez egyetlen gondolatból indul el.
Valaha is megállunk-e, hogy a gondolatainkat megfigyeljük? Eszünkbe jut-e néha, hogy meghúzzuk a féket, vagy pontot tegyünk a gondolataink végére? Rendszerint hagyjuk, hogy a gondolataink szerte-széjjel kószáljanak tudatunk minden zugában. A szétszórt, ellenőrizetlen gondolatok olyanok, mint egy száguldó autó: ha nem használjuk a féket, előbb-utóbb biztos karambolozunk. Az ellenőrzés nélküli tudat feszült, aggodalommal és stresszel teli. Ez igen sok kárt okoz.”