LETÖLTÉS
Az író a nagy angol romantikus esszéíró nemzedék tagja. Az iskolából megszökvén Londonba ment, ahol nyomorban tengette életét, amíg 1803- ban be nem iratkozott az oxfordi egyetemre.
Az ópiumnak 1803-ban lett rabja, kábítószeres szenvedélyéről írott vallomása élete főműve. A kábítószer rabjaként leírta hogyan szabadulnak fel, majd torzulnak lidércessé a „paradicsomi” látomások az ópium hatására.
„Egy közeli rokonom mesélte egyszer, hogy gyerekkorában egy folyóba esett, s már-már a halál torkában volt, amikor az életét megmentő segítség megérkezett; s ott a halálos veszedelemben lepergett előtte egész élete, a legapróbb részletekig, mintha egy tükörben látta volna, s egyszerre képes lett arra, hogy részleteiben is és egyetlen egészben is lássa. Ezt én, saját ópiumélményeim alapján, el is hiszem, sőt a kortárs irodalomban kétszer is találkoztam ugyanezzel a témával, és most csak egy megjegyzésre szeretnék emlékeztetni, mely meggyőződésem szerint igaz, tudniillik arra, hogy a Szentírásban említett félelmetes könyv, melyben minden feljegyeztetik és mindenért számadás következik, maga az emberi elme. Abban legalábbis biztos vagyok, hogy a felejtés az emberi emlékezetben egyáltalán nem létezik; ezer véletlenszerű apró kis esemény vonhat és von is fátylat pillanatnyi tudatállapotunk és az elménkbe vésett titkos jegyek közé, s ugyanolyan véletlenek fel is lebbenthetik a fátylat.
De akár elfátyolozza, akár nem, ezek a jelek, melyek tudatunkba vésődtek, mindörökre megmaradnak, valahogy úgy, mint ahogy a csillagok is csak elhalványodnak a nappal fényétől, csak láthatatlanokká lesznek, holott mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a fényesség csak mint egy fátyol lebbent elébük, s ők maguk csak arra várnak, hogy újra előtűnjenek, ha az őket rejtő nappali fény kihunyt.”
LETÖLTÉS