AZ AKTMODELL ELBESZÉLÉSKÖTET LETÖLTÉSE
A kötetben 21 elbeszélés olvasható.
Részlet „A vitéz” című elbeszélésből:
„- Hidd el nekem Berci – csusszant ki a pap száján sóhajával együtt a hang -, nem tudom. Tudod… – húzta elgondolkozón a szót -, hiába vagyok pap, veled együtt Isten serény szolgája, vannak dolgok, amelyeket nem láthatja meg a szemünk, vagy annyira komplikáltak, hogy nem foghatja fel az agyunk, viszont egyszer, ott fent – kezével kegyesen az égre mutatott, szavai paposan kenetteljessé váltak -, te is, én is feleletet kapunk rá. Addig…, aki ismeri, nevükön szólítja a csillagokat, számon tartja a verebeket, a hajunk szálait, miért ne költözne be a meggyötört szívekbe, miért ne gyógyítaná be…, valahogyan, valamikén a vérző sebeidet? – Eddigi halk szavait, amint a szószékén szokta prédikálása közben, szónokian egy hangszínnel feljebbi skálára tornászta: – A megrepedt mádat nem töröm el, a puszta mécsest nem oltom ki… – Még mondta, mialatt a hatvanhatodik zsoltárra gondolt. Hangosan idézte: – Mert megpróbáltál minket Isten…, hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra…, de kivezettél, és felüdültünk…
– Miért nem engem vett magához? – vágott közbe illetlenül – az ártatlan négy, szép lányom után, és most a hűséges, az odaadó feleségem helyett?
– A tüdő tuberkulózis, mert, ugye mindannyian tbc-ben haltak meg, veszélyes és igen fertőző betegség. A te szervezeted erősebbnek, immúnisabbnak, ellenállóbbnak bizonyult a kórokozókkal szemben az övéiknél, holott te sem étkeztél másként, ettél jobb falatokat, ugyanolyan…, szóval nem vagy gazdagabb náluk?
– Ne… ne! – őrjöngött inkább, mint jajgatott. – Nem akarom ezt hallani!
– Nem az esze, a szíve, amely kilométernyire előbbre járt az eszénél, adta az egyébként igen jámbor ember szájába, ezeket a hangos szavakat.”