A történet cselekménye egy kis magyarországi faluban, Makucskán játszódik, ahol egy szép tavaszi napon, húsvét ünnepén feltámadnak a halottak. Az élők nem túl nagy lelkesedéssel fogadják a csodát, s mivel feltámadottak semmi hajlandóságot nem mutatnak a temetőbe való visszatérésre, ingerültségük egyre nagyobb, s az eset végül országos botránnyá nő…
Részlet a könyvből:
Délután már lövészárkokat is ástak a falu körül. Összeszedtek minden drótot, amit boltokban és házakban találtak s a világháborúban részt vett emberek kitűnő drótsövényeket csináltak a feltámadt falu ellen. Különben is: a hadvezetést ezekre bízták, ők már tudják az emberölés csínját-bínját.
A falu többi lakossága az ő parancsnokságuk alatt volt. A templomdombon már két gépfegyver komoly fenyegetése meredt a visszatértek felé. Összeszedtek minden puskát, revolvert, pisztolyt, baltát, kaszát és dorongot a faluban, hogy megvédjék az Úristen örök rendjét a szabálytalan feltámadók ellen.
Táviratilag segítséget kértek a megyétől, a minisztériumoktól, a katonai és csendőr-hatóságoktól. Este pedig felgyúltak az őrtüzek s kemény őrségek vigyázták az élő falu biztonságát. A feltámadt háború, mint egy forró sirokkó végigfújt Makucskán és szomjassá tette embervérre a szíveket.
A legkétségbeejtőbb az volt, hogy a feltámadottak nem támadtak. Csak álltak, álltak ott a széles út beláthatatlan elmúlásán, nyugodt mosolygással, bontatlan sorban. Még a hősi halottak, akik külön csoportban verődtek össze, még ők sem tettek egyetlen fenyegető mozdulatot sem. Csak álltak arcuk boldog sugárzásával, amint újból körülcsókolta őket az élet szele. Ez a derült nyugalom, ez a fáradhatatlan biztos állás halálos rémületet nehezített a makucskai szívekre. Vajjon miben bíznak olyan nagyon? Mi adja nekik ezt az érthetetlen titkos erőt?
És a felfegyverzett, védelemre dermedt faluban senki sem volt, aki magára merte volna vállalni a támadás felelősségét.”
A FELTÁMADÁS MAKUCSKÁN KÖNYV LETÖLTÉSE