Ugye emlékszel: gyerekkorodban azt mondták, ha vinni akarod valamire, keményen munkálkodnod kell. Hogy az élet tele fájdalommal és küzdelemmel; meg kell dolgozni azért, hogy elfogadjanak és szeressenek, és hihetetlen erőfeszítésbe kerül pusztán csak felszínen maradni. Én legalábbis határozottan emlékszem, hogy anyám azt mondta: – A küzdelem nemesíti a lelket.
De ki állítja, hogy ez igaz? Nézd meg a természetet. Fennmaradásához valóban felhasznál bizonyos mértékű erőfeszítést, de küzdelmet nem. Vajon a tigris úgy kel föl reggel, hogy ezt mondja magának: „Ma küzdeni fogok, mint az őrült, és remélhetőleg vacsoraidőre sikerül valami ennivalóra szert tennem”? Szó sincs róla. Egyszerűen csak fölkel, kicsit megszimatolja a hónalját, vagy mit szoktak a tigrisek reggeli előtt csinálni, aztán elindul. Délre pedig ott van az ösvényen az ebédje, a Nagy Szellem jóvoltából. Jó, az utolsó harminc méteren a tigrisnek egy kicsit rá kell gyorsítania. De ezt aligha lehet küzdelemnek nevezni. Lehet, hogy te is keresztülutazol a városon, hogy beválts egy csekket. Csakhogy az erőfeszítés és a küzdelem között óriási a különbség. Nekünk, embereknek is erőfeszítésre van szükségünk a fennmaradáshoz, a küzdelem viszont olyan erőfeszítés, amelyet érzelem és elkeseredés színez.
Gondold meg: ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor azt is vállalod, hogy sorsodat magad alakítod, életed pedig alapvetően a legbelső gondolataidat és érzéseidet jelképezi – azt, hogy mit tartasz önmagadról.
Mármost, ha néhány éven keresztül néhány százezer alkalommal azt a gondolatot tápláltad a tudatalattidba: „Az élet küzdelem”, akkor természetesen ezt fogod a legbelső érzéseidből is kivetíteni. Még ha tudatosan nem vagy is tisztában bensődnek ezzel a vonásával, a gondolat mégis mélyen benned lakik, és életed során minduntalan a felszínre bukkan.
Ha valamely ügy túl simán megy, ha valami túl könnyűnek látszik, belső éned energiát bocsát ki, amely azt mondja: „Vigyázz! Vigyázz! Egy így gyanúsan egyszerű. Pusztítsuk el íziben ezt az ügyet, és közelítsük meg onnan, ahonnan nehezebb, hogy olyan körülmények álljanak elő, amelyek igazolják belső hitünket, mely szerint az élet küzdelem.”
Tehát a dolgok széthullanak, és te úgy érzed, mintha egy szem mogyorót görgetnél föl a Mount Everestre az orrod hegyével. Végül, miután ismét sikerült megtapasztalnod a balsors minden nyűgét s nyilait, belső éned kissé felhígítva előállítja ugyanazokat a körülményeket, amelyek úgyis előálltak volna – hetekkel ezelőtt, minden erőfeszítés nélkül.
Ez a kis könyvecske segít felismerned a küzdelmet, földeríteni az okait, és MEGSZÜNTETNI. De előbb vegyünk szemügyre néhány jellegzetes figurát a Küzdők Panoptikumából. Biztos vagyok benne, hogy élvezettel figyeled majd meg őket barátaid, ismerőseid körében.