„A jeges szélfuvallat mostanság a szokásos belépőm – azt hiszem, kezdek egy kicsit színpadias lenni. Amióta a nemrég még elfeledettnek számított vámpíristen – nem minden közreműködésem nélkül – nagyjából azonos súlycsoportba került Allahhal és egyéb hasonszőrű istenségekkel, csak természetes, hogy az avatárjának is kissé megnőttek a lehetőségei. Az pedig a mai állapotok szerint bizony én lennék.Befordulok a sarkon. A külsőm is stílusos – magas gallérú arisztokratikus hófehér ing, bíborvörös övsál a feketebársony nadrág derekán, hosszú szárú puha fekete bőrcsizma és lazán a vállamra vetett begombolatlan fekete esőkabát. Ha ez a mercis kopasz bunkó jobban megnéz, talán feltűnik neki, hogy a kabátom nem leng a szélben, ami már önmagában elég ijesztő.
Különösebben nem követett el semmit, csak némileg tiszteletlenül beszélt velem pár nappal ezelőtt. Embernek hitt. Semmi kirívó, csak rossz helyen csinálta, rossz időben, és pokolian rossz alanyt választott. Így jönnek létre a halálos kombinációk.”