2065-ben a Royce család, a fizika professzorai, valamint a tizennégy éves Sara, a tizenkét éves ikrek, Katie és Ken, valamint Carrie Torontóból egy új-skóciai kisvárosba, Sutherlandba költözik. Sara döbbenten értesül róla, hogy új iskolájának neve csak egy betűben különbözik az övétől: Sarah Royce Gimnázium. Egy fizikaórán a nevével viccelődnek, ő pedig elhatározza, hogy időgépet épít. A család teljes titokban megépíti az időgépet, és azonnal bajba is kerülnek vele. Hosszú és viszontagságos harcot kell folytatniuk a kisiklott történelem helyreállításáért, de küzdelmük elnyeri jutalmát.
Részlet a könyvből:
„SUTHERLAND, NS. 11 300 lakos (2050-es népszámlálás). Alapítva 1792. Ipari létesítmények: nincsenek. A lakosság 80%-a Halifaxban dolgozik. Lásd még…
Hát ez nem sok, gondolta, és becsukta a lexikont. Pont ugyanolyan kisváros, mint az összes többi. Még azt se mondja meg, hogy sík vidéken fekszik-e vagy hegytetőn, van-e folyója vagy tava. Be kellene szerezni egy tisztességes lexikont, majd valamelyik nap utánanéz. Ámbár ezért nem érdemes. Igencsak hamar meg fogja tudni, miféle város az a Sutherland, jobban, mint akármilyen könyvből. Dühösen kivette a lexikont a gépből és bedobta a dobozba, a többi kártya közé.
– Miss Royce! – süvített föl anya hangja valahonnan a nappali felől.
– Melyik? – üvöltött vissza neki.
– Mindig aki kérdezi!
Ledobta a gépet és leviharzott a nappali romjaiba.
– Mi van?
Anya egy dobozhalom mögül nézett ki rá. – Tudsz valamit a C jelű dobozokról? Egyik sincsen itt.
– Szerintem Mr. Teherautó azokat vitte el elsőnek.
– Mr. Young, szívem. Egyetlen dobozt se vitt. A kerti holmikat vitte meg a ládákat a garázsból.
– Mindjárt megnézem odafönt.
– Kösz.
– Hány volt?
– Hat.
Fölrobogott az emeletre és benyitott a legelső ajtón. Azonnal megtalálta a dobozokat, nemcsak a C csoport volt ott, hanem a K is. Fölemelt hármat, s elindult velük lefelé.
– Hát itt is laktunk – mondta anya félórával később, amikor végigjárták a házat, hogy búcsút vegyenek a szobáktól.
– Jó kis ház volt – mondta apa -, de azt remélem, az új házat még ennél is jobban fogjuk szeretni.
– Egész biztosan – örült Katie.
– Nekem itt tökéletesen megfelelt – mondta Sara durcásan. – Ha rajtam állna…
– De nem rajtad áll, szívem – szakította félbe anya. -Halifaxban sokkal hasznosabb munkát végezhetünk, sokkal magasabb szinten. De hát ezt megbeszéltük.
– Meg.
– Ne duzzogj már – mondta apa, békítőleg megfogva a karját. – Sutherland szép kis város, meg fogsz találni ott is mindent, amit szeretnél.
Rátámaszkodott a kocsi karfájára, úgy nézett apa arcába.
– Egy szóval se mondtam, hogy csúnya város. Alig tudok róla valamit. Viszont nekem ez az otthonom.
– Tudod, hogy egy évig még megtartjuk ezt a házat. Ha bármi rosszul sül el, visszajöhetünk.
– Szavadon foglak, apa.
– Mi sülne el rosszul? – vont vállat Ken. – Ott is ugyanolyan emberek vannak, mint máshol. Ott is mindenki előre köszön majd nekünk és a hogylétünket tudakolja.
Anya elmosolyodott. – Mindig becsültem az élettapasztalatodat, Kenneth Peter Royce.”