A SEBESÜLT KIRÁLY (LEGENDÁNK CIKLUS 2.) MESEREGÉNY LETÖLTÉSE
A király élet és halál határán, végtelen álomba zárva fekszik valahol. Egyetlen út van, ahol még segítséget kérhet: álmában. És egyetlen ember van, akit elér: Lelle!
Vigo és Lelle ismét útra kel, mint ahogy erre a lelkük mélyén mindig is számítottak. Elindulnak, hogy megtalálják Duirt, akinek hét éve veszett nyoma. Útjukat fények és árnyékok kísérik, a segítség pedig a legváratlanabb alakokat ölti fel. Vezetőjük ezúttal a titkokat rejtő, árnyékokkal mozgó jazig homályvadász, Regő. S miközben egyre mélyebbre hatolnak a Föld Körében, sejteni kezdik, hogy sorsuk mind jobban összefonódik a tűz-népnek, a jazigoknak sorsával.
„Kékes pára gomolygott a fák között, betakaróztak vele a lombok, az ösvény, a rövid fűvel benőtt domb. Hajnalodott. A fény lassan utat tört magának, de a formák még elmosódottan imbolyogtak, a színek még pihentek. Rhianna összehúzta magán ezüstvillanású köpenyét, s a pirkadat hűvösét elűzendő, fürgén, kecsesen lépdelt az ösvényen. A domb lábánál egy pillanatra megtorpant, felnézett és alig hallhatóan sóhajtott. A szívét körülölelő szorongás, amely elfogta itt minden alkalommal, immár hét éve nem tágított tőle. De ha a rossz emlék nem volt hajlandó távozni, úgy nem hátrált meg ő sem – összeszorította a száját és elindult fölfelé. Csendes, magányos út volt ez, minden hónapban újra és újra, makacsul, a reményt soha fel nem adva… Az asszony útja, aki az emlék életben tartásával várta vissza a férfit. A királynő megállt a Sorskerék kövei között, mélyen beszívta a hűvös, tiszta levegőt, elmerült a természet lassan életre kelő hangjaiban és visszaidézte a hét évvel korábbi búcsút. Itt történt… Pirkadatkor… Rhianna lehunyta a szemét, amikor Kartal arca jelent meg előtte. Az is itt történt… A bánattól megviselt arcú öreg táltos, akinek a lehető legrosszabb hírt kellett hoznia – a halál hírét. A királynő arcán két könnycsepp gördült alá, ahogy mindezt átélte. Önkínzás volt, mégis tudta, hogy a belé nyilalló fájdalom nélkül már rég megdermedt volna a szíve. De most valami megzavarta… Érzékenysége, figyelme a bánat legmélyén sem hagyta cserben. Megérezte, meghallotta a változást. Az ébredező természet elnémult, mélységes lett a csönd. Hideg fuvallat ébredt a fák között, s száguldott fel a dombra, körbeölelve a magas, karcsú alakot. Rhianna azonban a sűrűsödésre figyelt… Tömény, idegen erő gyülekezett az erdőben, s bár Kapunak nyoma sem volt, megérezte az átjárót. Energiája jeges hidegként futott végig a testén, s a királynő lassan megfordult, pontosan tudva, honnan várhatja a jövevényt. Várakozás és a szomorúság előzte meg jöttét, olyan erő, amely túl van az életen. Az érkező nem veszélyt görgetett maga előtt, Rhianna szívét mégis jeges rémület szorította össze – attól rettegett, hogy azt az egyetlen, drága, várva várt arcot kell majd látnia.”
A SEBESÜLT KIRÁLY (LEGENDÁNK CIKLUS 2.) MESEREGÉNY LETÖLTÉSE