A szerző kulturális kalandtúrára hívja olvasóit: a gasztronómián, pontosabban az olasz konyhán keresztül vezet be minket Itália történelmébe, kultúrhistóriájába. Ám a legfontosabbak ebben a könyvben mégis a receptek – tésztáktól a zöldségételekig, borjútól, báránytól a csigáig. Minden ételnek megvan a maga meséje, alkalmak, kalandok és szituációk kötődnek hozzá. Az illatok és ízek kalandtúrája ezek által is igazolja Lénárd egyik tételét, miszerint: „Van lelke a városoknak, van illata.”
A RÓMAI KONYHA KÖNYV ONLINE OLVASÁSA
Részlet a könyvből:
„Van lelke a városoknak, van illata. London malátaszagú, Koppenhága tenger- és heringszagú… Róma öreg utcáinak is megvan a maguk illatozása. Emitt-amott belevegyül ebbe valami másféle is, rotyogó fazekakból eredő… A zarándok turista bátrabban keresi fel a friggitoreboltját, mint a vendéglőt: hiszen az üzletben csak rá kell böknie az ujjával arra, ami a szíve vágya, s egy szó nélkül megkapja. És az értő is szívesen járja ezt az utat. Mert tudja, hogy sehol másutt nem lehet olcsóbban és ugyanakkor jól enni, s tisztában van azzal is, milyen nehéz idehaza fritti-t készíteni, hiszen az ilyen falatok a legszívesebben óriási vasfazekakban úszkálnak a zsír tengerében, mielőtt a mester épp a megfelelő pillanatban kihalászná őket.
Konyhaföldrajzi – kulinárgeográfiai – szempontból Olaszországot három tartományra oszthatnók: a vajvidékre, mely az Alpok előterével esik egybe; az olajterületre, benne Toszkána és Etruria; végül a disznózsírral élő délvidékre.”
A RÓMAI KONYHA KÖNYV ONLINE OLVASÁSA