A Kutya-Macska Barátság Kórus előadó körútra indul, hogy részt vegyen a Bárányfüredi Kulturális Hetek rendezvényein, ahol többek között gigasztár dalnokversenyt is indítanak.
A közben felmerült nehézségek Egbert, a Macskazene-karban tevékenykedő eszes egér közreműködésével oldódnak meg: a hangszer-tolvajok leleplezése és a kórus anyagi támogatása éppen úgy, mint barátjának, Csucsunak, a macskának kapcsolata Pircivel, a pirosszalagos cicával.
Részlet a könyvből:
„Ahogy a vonat egyre közelebb érkezett Bárányfüredhez, a Kutya-Macska Barátság Kórus három plusz egy tagú küldöttségének tagjai egyre nagyobb meglepetéssel bámultak kifelé az ablakon. (Azért mondom, hogy három plusz egy tagú volt a küldöttség, mert a Macskazene-kar képviseletében megjelent Csucsun, a Kutyaházi Ugatókórust képviselő Bundáson és mindkét kórus bizalmát élvező Egberten kívül velük utazott Csucsu immár elmaradhatatlan barátnője, a pirosszalagos cica, Pirci is.) Még egyikük sem járt ezen a felkapott fürdőhelyen, de már hallották hírét annak a rohamos fejlődésnek, ami ott az utóbbi időben végbement. Fel voltak tehát készülve, hogy divatos, elegáns üdülőhelyet fognak ott látni, de nem számítottak a hatalmas szállodák sorára, a szebbnél szebb üzletek, bevásárlóközpontok, szórakozóhelyek, klubok, kaszinók látványára. A vonat már jó ideje a nagykiterjedésű Bürge-tó mellett haladt és jobbról a tó vitorlás és evezős csónakokkal teli, távolba nyúló kék vize nyűgözte le az utasokat,
balról a fürdőváros pezsgő sokasága. Az utcákon nyüzsögtek a vendégek, főleg vízimadarak, kacsák, libák, szárcsák, itt-ott egy-egy hattyú, de található volt ott más szárnyas, még strucc is. Persze a madarak mellett voltak ott négylábúak is: amott egy idősebb agár úr sétált karonfogva egy – nála láthatólag sokkal fiatalabb – drótszőrű foxival, itt egy tarka kandúr kísért egy fehérbundás angóra macskát. De a szemlélő láthatott ott messziről jött vendégeket is: az ékszerüzlet előtt egy hiúz nézte a kirakatot, a bevásárló központ bejáratánál két gepárd beszélgetett és a sarkon kis csoportba verődve mintegy tizenkét japán pincsi álldogált, odaadóan figyelve idegenvezetőjük, egy bakkecske előadását, aki szakállát simogatva mutogatta nekik a város nevezetességeit. A fürdőhely őslakóit, bárányokat nemigen láttak az utcán. Azok ugyanis nem üdülni jöttek ide; ilyenkor dolgoztak az irodákban és üzletekben.”