Fred Spaiderre nem kisebb feladat vár, mint egy háború kirobbantásának megakadályozása, valamint barátja kiszabadítása egy állig felfegyverzett, könyörtelen bűnszövetkezet karmaiból. Segítséget nem kérhet és nem várhat senkitől, hiszen a hatóságok és bűnözők egyaránt vadásznak rá. Vajon mennyi esélye lehet egyetlen embernek a rendőrséggel, a katonasággal, a különféle antiterrorista csoportokkal és a maffiával szemben?
Részlet a könyvből:
„Los Angeles, Westwood
Csütörtök, 01 óra 00 perc
Na, ez a nap is jól kezdődik! – gondolta Fred Spaider, amikor hajnali egykor rohanó léptek zajára ébredt, amelyek a kert felől közeledtek, aztán a bejárati, széles üvegajtó hangos csörömpöléssel betört.
Rosszkedve valószínűleg tovább fokozódott volna, ha sejti, hogy ez még csak a kezdet, és nemsokára a fél földrész rendőrsége, valamint az egyik leghírhedtebb maffiavezér emberei veszik üldözőbe egymással versengve. De nem sejtette…
Ingerült morgással pattant ki az ágyból, és bevetődött az egyik bőrfotel mögé. Közben átkozta magát, amiért megfeledkezett arról az évtizedes szokásáról, hogy elalváskor a párnája alá tegye a pisztolyát. Most semmi más dolga nem lenne, mint laza csuklómozdulattal előrántani a fegyvert, és beledurrantani a belépőbe. …
De hát ki a franc gondolta volna, hogy féléves hondurasi tartózkodásából visszatérvén, már az elő este megpróbálják kinyírni. Vajon ki tudhatta, hogy visszajött? Senki. Akkor viszont mi ez az egész? Kissé tanácstalanul bámult bele a hálószoba félhomályába, miközben hallotta, hogy az ismeretlen aki betört hozzá, már csak pár méternyire van az ajtótól.
Aztán hirtelen kivágódott az ajtószárny, és egy sötét árny robajlott be a helyiségbe. Spaider már mozdult volna, hogy rávesse magát, ám ekkor a váratlan látogató hisztérikus, rettegéstől vibráló hangon könyörögni kezdett:
– Mr. Spaider! Mr. Spaider! Kérem segítsen!
A fotel mögött lapuló férfi agyában komputergyorsasággal pörögtek a gondolatok: a hívatlan látogató nő, ez a hangja alapján egy pillanatig sem lehet kétséges… De vajon ki lehet? És mit akar? Az most már biztos, hogy nem támadó szándékkal jött, mint azt először hitte, sőt a sikoltozása arra utal, hogy bajban van, mégpedig nagy bajban. A kérdés csak az, hogy mifélében. Meg az, hogy miért épp hozzá fordult segítségért.
Már épp azon volt, hogy kimászik a fotel mögül és felteszi a kérdést, amikor a bejárati ajtó felól újabb árnyalak közeledett. A fenyőfa parkettán keményen döngő léptekből Spaider rögtön tudta: ez utóbbi látogató férfi, s afelől se voltak kétségei, hogy a fickó a nőt üldözi.”
A KOMMANDÓS HÁBORÚJA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE
vagy