A Santa Anna-n potyautasként utazó kamasz Johnny Clinton hajótörést szenved egy Ausztráliához tartozó sziget közelében. Egy utazóláda tetején egyedül vergődik a végtelen óceánon, halálraítélten. Ekkor azonban delfinek tűnnek föl, akik Johnny már roskatag úszó alkalmatosságát sebesen tolni kezdik egy sziget felé, s ily módon kimenekítik.
A szigeten régóta kísérleteznek a delfinek megismerésével, nyelvük kitanulásával, a velük való kapcsolatfelvétellel. Johnny, aki a delfinek barátja lesz, kezdi kitanulni a delfinológiát, s tevékeny résztvevője lesz a nagy kísérletnek: a delfinek ősi, halálos ellenségének, a kardszárnyú delfinek megszelídítésének.
Részlet a könyvből:
„Még soha életében nem érzett ilyen eszeveszett, őrült félelmet. Remegett a lába, és a mellére nehezedő nyomástól alig kapott levegőt. Úgy érezte, megfullad – ami valóban bekövetkezhet, ha nem tud kiszabadulni ebből a kelepcéből. Meg kell találnia a kiutat! De a helyiség tele volt ládákkal és csomagokkal, és mialatt tapogatózva botladozott közöttük, teljesen elvesztette a tájékozódási képességét. Hasonlóan a lidérces álmokhoz, amikor az ember hiába próbál elfutni, nem sikerül – csakhogy ez nem volt álom, hanem a nagyon is igazi valóság.
Nekiütközött valaminek, de a fájdalom és az ijedtség legalább visszaadta a lélekjelenlétét. Semmi haszna belőle, ha elveszti a fejét, és összevissza botorkál a sötétben. A legcélszerűbb, ha mindig csak egy irányban halad, amíg falhoz nem ér. Aztán már tapogatózva eljuthat az ajtóig.
A terv kitűnő volt, de a zsúfolt helyiségben egy örökkévalóságnak tűnt, amíg végre megérintette a sima fémfelületet, a kamra falát. Ezután már könnyen ment minden, és amikor felrántotta az ajtót, kis híján felkiáltott örömében. Azt hitte, hogy a folyosó is teljesen sötét, de tévedett. A lámpák ugyan kialudtak, de a szükségvilágítás halvány, kék fénye mellett könnyen tájékozódhatott.
Ekkor megérezte a füstszagot, és rájött, hogy a Santa Anna kigyulladt. Azt is észrevette, hogy a folyosó sem áll már vízszintesen – erősen lejt a hajó tatja felé, ahol a gépek vannak. A robbanás valószínűleg megrongálta a hajótestet, és utat engedett a víznek a hajó belsejébe.
Talán nincs nagy baj, de erről nem volt meggyőződve. Egyáltalán nem volt biztató, ahogy a hajó az oldalára dőlt, nem beszélve a hajótest baljós reccsenéseiről. A tehetetlen jármű kellemetlenül forgott, hánykolódott, és Johnny furcsa nyomást érzett a gyomra táján, amiről feltételezte, hogy a tengeribetegség első jele. Megpróbált nem törődni vele, és igyekezett arra összpontosítani figyelmét, hogyan menthetné az életét.”
A DELFINEK SZIGETE HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE
vagy