„A fantom ismét felbukkan Másnap délelőtt Stanley összegyűjtötte az embereit a farm udvarán, és rövid szónoklatot intézett hozzájuk. Élénk színekkel ecsetelte a veszedelmet, melyet a csuklyás fantom jelent számukra.
– Azonnal lőjetek, ha bárhol megpillantjátok. – adta ki az utasítást a cowboyoknak. Kicsit megnyugodva tért vissza az épületbe egyik legbizalmasabb emberével, a spanyol származású Toledóval. A hangzatos nevű férfi lelkiismeretét már több kegyetlen gyilkosság terhelte. Gondosan lesimított fekete haja és borotvált arca aránylag úri külsőt kölcsönzött neki. Kínos eleganciával öltözött, éppen úgy, mint a gazdája. Kissé kreolos arcszínét rendkívül kedvelték a nők, sovány termetére jól illett a bőrből készült cowboy- ruha. A szokásos kalap helyett azonban mexikói sombrerót viselt. Két elefántcsont nyelű pisztoly kandikált ki az övéből. Igazi fegyvere azonban a kés volt. Senki sem értett jobban a késdobáshoz a környéken.
– A kés nem csinál zajt – mondta gyakran olyan mosollyal, hogy még a barátai is megborzongtak tőle.
– Tennünk kell valamit – mondta a ház ura, miután letelepedtek a hosszú, kecskelábú asztalhoz, és megtöltötték a poharaikat whiskyvel.
– Amíg ez az álarcos fickó él, nem lehetünk egyetlen pillanatig sem biztonságban.
– Csak tudnám, hogy ki rejtőzködik az álarc alatt – mormogta Toledo, és szemében kegyetlen fény villant meg. – Az álarcosnak éppen az, az ereje, hogy nem ismerjük kilétét – jegyezte meg Stanley. – King ugyan tett egy célzást, amin azóta is töröm a fejem… Ismered a fiatal Bredfordot?
– Nem – válaszolta a spanyol.
– Jó volna megismerkedni vele. Nem gondolod? Toledo arca egy árnyalattal sápadtabb lett.
– Már megint az, az átkozott Bredford név… Az öreggel is éppen elég bajunk volt.
– De a te golyód pontosan a halántékán találta – nevetett Stanley. – Nem csoda, ha a hatóság is öngyilkosságot állapított meg. Ügyes volt a kilőtt pisztolyt a halott kezébe helyezni.
– Hallgass! – mondta Toledo sápadtan a dühtől. – A te parancsodra lőttem agyon Bredfordot… És azt hiszem…
– Most lődd agyon a fiát is! – vágott közbe Stanley ördögi mosollyal.
– Értsd meg, nem lesz addig egyetlen nyugodt percünk sem, amíg az a fickó él…
– Komolyan azt hiszed, hogy ő az álarcos?”