Ez a kis könyv egy olyan könyvecske, amit érdemes meghallgatni, majd érdemes rajta elmerengeni.
Egy ókori használati útmutató az élet egyes történéseihez.
Részlet a hangoskönyvből:
„Minden cselekedetnek vizsgáld meg az előzményeit és következményeit és csak azután kezdj hozzá. Ha nem így jársz el, akkor eleinte nagy kedvvel fogsz a dologhoz, mert nem gondoltad meg a következményeit. Később esetleg, mikor akadályokra bukkansz, szégyenszemre abba kell hagynod a munkát.
Győzni szeretnél Olympiában? Istenemre mondom, én is, mert nagyon szép dolog. De vizsgáld meg a feltételeit és a következményeit és csak azután fogj a kivitelhez. Fegyelmezetten kell élned, étrend szerint kell táplálkoznod, tartózkodnod kell a süteményektől, előírás szerint kell edzened magad a megállapított órában, akár hőség van, akár hideg. Nem szabad hideg vizet, vagy alkalomadtán bort innod. Egyszóval úgy kell engedelmeskedned az edződnek, mint az orvosnak. Azután ki kell állnod a versenyre, megtörténhetik, hogy megrántod a kezed, kificamítod a bokád és rengeteg port kell nyelned. Megeshetik, hogy közben meg is ostoroznak, és a végén mindennek a tetejébe még le is győznek.
Alaposan gondold meg mindezt, és ha még ezután is van kedved, kezdj hozzá a versenyzéshez. Ha nem így jársz el, akkor úgy fogsz kapkodni, mint a gyerekek, akik hol birkózóknak képzelik magukat, hol meg vívóknak, azután meg trombitálni kezdenek, végül tragédiát mutatnak be. Így jársz te is: előbb atléta leszel, majd vívó, aztán réthor, végül filozófus; egész lelkeddel azonban semminek sem adod át magad. Majommódra minden szemed elé kerülő jelenséget utánozol, s hol ez, hol az tetszik neked, mert megfontolás és körültekintés nélkül, vaktában, ímmel-ámmal fogtál hozzá.
Így van az is, hogy az emberek látnak egy filozófust, meghallgatják az előadását, – mondjuk Euphratesnek -, (ki tud úgy előadni, mint éppen ő?), és akkor ők is filozófusok akarnak lenni.
Ember! Fontold meg előbb, hogy miféle ez a dolog. Tanulmányozd a saját természeted, hogy el tudod-e viselni a vele járó nehézségeket. Éppúgy, mint amikor valaki öttusázó vagy birkózó akar lenni, meg kell vizsgálni a karjait, a combjait és a csípőjét. Az egyik ember erre, a másik arra született.
Gondolod, hogyha a filozófus életét választod, ugyanúgy tudsz majd enni, inni, éppúgy törekedhetsz és elégedetlenkedhetsz? Virrasztanod, küszködnöd kell, ott kell hagynod családodat, el kell viselned, hogy akármelyik kölyök lenézzen, bármelyik járókelő kinevessen; mindenütt hátul kell maradnod, a megbecsülésben csakúgy, mint a hivatalodban, a törvény előtt éppúgy, mint bármilyen üzleti ügyben.
Jól fontold meg: akarsz-e ezekért cserébe szenvedélytelen állapotot, szabadságot és lelki nyugalmat? Ha nem akarsz, vigyázz! Ne tégy úgy, mint a gyerekek, ne légy előbb filozófus, azután vámszedő, később szónok, végül a császár helytartója. Ezek a foglalkozások nem illenek össze. Egyöntetű embernek kell lenned, – akár erkölcsös vagy, akár erkölcstelen: vagy az irányító szellemed kell kiművelned, vagy a külső oldalad; vagy a bensőd formálására fordítsd művészeted, vagy a külső viszonyok alakítására. Másszóval: vagy a filozófusnak, vagy a közönséges embernek az életét kell vállalnod.”