El tudnak Önök képzelni egy magyarórát, ahol ételrecepteket énekelnek a gyerekek? Ahol zeneművé komponálják az irlandi ürügulyást meg a reggeli kolbászos rántottát? Nem ahhoz kellene inkább ragaszkodni, hogy mindennap hozzák magukkal a tankönyvüket, annak érdekében, hogy a mélyebb jelentésekre vadásszanak, azok után kutakodjanak? Az eredmény ugyanis lenyűgöző, s nemcsak azért, mert senki nem marad éhes az óra végén.
A szerző önéletrajzi művében eleganciával és fergeteges humorral eleveníti fel azokat az eseményeket, amelyek a tanítás közben őt és tanítványait érték, s amelyek mindannyiuk számára életre szólóak maradtak. McCourt tanári módszerei finomak, irigylésre és követésre méltók, legyen az iskola és az osztály bárhol a világon. McCourt szerint a középiskolai tanár egyszerre jutasi őrmester, rabbi, váll – amelyre a diák ráborulhat, hogy kisírja magát -, fegyelmező erő, énekes, másodrangú tudós, irodai adminisztrátor, bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester, sztepptáncos, kollaboráns, tökfej, pszichológus, sőt az utolsó csepp a pohárban.
Pedagógusok számára McCourt könyve kifejezetten kötelező olvasmány!
Részlet a hangoskönyvből:
„Ha egy kicsit is értenék Sigmund Freudhoz meg a pszichoanalízishez, minden bajomat nyomorúságos írországi gyerekkoromra fognám. Ez a nyomorúságos gyerekkor fosztott meg az önbecsülésemtől, miatta tört rám rohamokban az önsajnálat, miatta bénultak meg az érzelmeim, miatta lógtam ki mindig a sorból, váltam iriggyé és hiányzott belőlem a tekintélytisztelet, miatta lassult le a fejlődésem és miatta nem sikerült zöldágra vergődnöm a lányokkal, miatta nem jutottam előbbre a világban, és váltam szinte alkalmatlanná arra, hogy beilleszkedjem az emberi társadalomba. Hogy miként lett belőlem tanár és miként sikerült megmaradnom a pályán, azt a mai napig sem értem, mindenesetre nagy ötös jár nekem azért, hogy évtizedeken át kibírtam New York tantermeiben. Kitüntetést érdemelnek, akik túlélik nyomorúságos gyerekkorukat, és tanárnak mennek – elsőként pedig nekem kellene megkapnom a kitüntetést meg a vele járó csillagot a későbbi szenvedéseimért.
Volna kit hibáztatnom. A nyomorúságos gyerekkor nem magától adódik, hanem megteremtik. Léteznek sötét erők. De bárkit okoljak is érte, a megbocsátás szellemében teszem.”
A TANÁREMBER HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE