A szerző e műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években „született” és yorkshire-i praxisának humoros történetein kívül külföldi „kiküldetéseiről” – Szovjetunió, Lengyelország és Törökország – is mesél, ahol is mint állatszállítmányok gondos kísérőjeként szerzett élményeit osztja meg a kedves olvasóval.
Részlet a hangoskönyvből, a „Kapuk, bocik” fejezetből:
„Amikor a kapu rám dőlt, tudtam, hogy végre otthon vagyok.
Emlékezetem könnyedén átsiklott a Légierőnél leszolgált éveken, vissza a legutóbbi alkalomhoz, amikor itt jártam Ripleyéknél. Akkor is Mr. Ripley hívott ki telefonon, hogy „ugyan, csippencsen mán meg néhány bornyút”, vagyis hogy ivartalanítsam őket a Burdizzo-féle vértelen kasztrálóval, és amikor az üzenetét megkaptam, már tudtam, hogy a fél délelőttömre keresztet vethetek.
Az Anson Hallba kilátogatni mindig afféle szafari volt, mivel a vén ház egy gidres-gödrös dűlőút végén állt, és ez a dűlő nem kevesebb, mint hét kapun keresztül kígyózott a földek közt.
A kapuk az angol vidéki állatorvos életének legfőbb keservei közé tartoznak, és a villanypásztor korszakát megelőzően mi, ott a yorkshire-i Völgységben, másoknál is többet szenvedtünk miattuk. Abba még csakcsak beletörődtünk, hogy számos gazdaságban kettőt-hármat kell kinyitogatnunk, de hét kapu azért valamicskével mégiscsak több volt a kelleténél! És Ripleyéknél nem csak a mennyiségük, hanem a jellemük is próbára tette az embert.
Az első – egy őskori, rozsdás vasszerkezet amelyik a keskeny dűlőútról nyílt, még elfogadhatóan normálisnak számított, és amikor letekertem róla a láncot, legalább kinyílt, ha nyögött-csikorgott is a pántjain. A hét közül ez volt az egyetlen, amely öntevékenyen lengett; a többi ahhoz a deszkából ácsolt fajtához tartozott, amelyet a Völgységben „vállas-kapu”-nak neveznek. A név eredetét tisztán megértettem, amint kifeszegettem őket, és a felső keresztrudat a vállamon egyensúlyozva igyekeztem utat nyitni magamnak. Az ilyen kapunak nincsenek pántjai, hanem kötéllel rögzítik alul-felül a kapufélfához.
Még az aránylag tisztességes kapuval is jócskán akad nyűglődés. Meg kell állítani a kocsit, ki kell szállni, kinyitni a kaput, behajtani rajta; aztán megint megállni, kiszállni, és becsukni a nyavalyást. Az Anson Hallba vezető út azonban nehéz testi munkát jelentett. A gazdaság felé közeledőben a kapuk fokozatosan züllöttek, és a növekvő erőfeszítésektől már a nyelvem is lógott, mire a zötyögős kátyúkon elcsörömpöltem a hetedikig”
AZ Ő IS ISTEN ÁLLATKÁJA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE