Don Alonso Quijano spanyol nemesúr, és La Mancha nevű falucskában él. Ideje nagy részét lovagregények olvasásával tölti. Annyira elmerül a regények világában, hogy már nem tud különbséget tenni valóság és az olvasmány között. Arra az elhatározásra jut, hogy ő is elkezd kalandozni. A lovát, Rocinantét kinevezi paripának, hisz egy lovagnak elengedhetetlen szüksége van egy lóra is.
Hű szolgájával, az együgyű paraszttal, Sancho Panzával indul a kalandos hosszú útra, hogy legyőzze az óriásokat és a varázslókat, védelmezze az ártatlanokat és a nőket…
Részlet a hangoskönyvből:
„- Én bizony azt gondolom, kedves jó uram, hogy az a sok baj, ami az utóbbi napokban ért bennünket, mind csupa büntetés azért a vétekért, melyet kegyelmed a lovagrendjének törvénye ellen követett el, minthogy nem tartotta meg, amire megesküdött, hogy terített asztalról nem eszik s még királynőkkel se nyájaskodik és így tovább, amikről kegyelmed azt fogadta, hogy mindaddig tartózkodik, amíg annak a bizonyos Malandrinónak, vagy az ördög tudja, mi a neve, sisakját el nem ragadja.
– Egészen helyesen jegyzed meg, Sancho – mondta Don Quijote -, hogy azonban az igazat bevalljam, az az esküvésem egészen kiment az eszemből; de te is bizonyosnak tarthatod, hogy számodra is büntetés volt a levegőbe lódítás, mert elmulasztottad, hogy engem annak idejében esküvésemre figyelmeztess. Én azonban jóvá akarom tenni hibámat, mert a lovagrend törvényében mindennek megvan a maga módja.
– De hát talán én is megesküdtem valamire? – kérdezte Sancho.
– Az nem tartozik a dologra, hogy esküdtél-e vagy sem – mondta Don Quijote -, elég, ha én tudom, hogy te is némileg bűntárs vagy: egyébiránt bármint legyen, nagyon szükséges, hogy valami jóvátételről gondoskodjunk.
– Ha már így van – szólt Sancho -, vigyázzon kegyelmed, hogy erről megint úgy meg ne feledkezzék, mint az esküről, nehogy a kísérteteknek megint kedvük szottyanjon, hogy csúfot űzzenek belőlem, vagy talán még kegyelmedből is, ha ilyen makacsnak látják.”
AZ ELMÉS NEMES DON QUIJOTE DE LA MANCHA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE