A B-17-es Repülő Erődök személyzetének 25 bombázást kell teljesíteniük. A Memphis Belle hajózói már 24-en szerencsésen túl vannak. A hátralévő egy – gondolták – amolyan sétarepülés lesz. Tévedtek…
Részlet a hangoskönyvből:
„1943. május 16., 16 óra 15 perc
Röviddel ebéd után, 13 óra 10 perckor Luke Sinclair hadnagy levetette az ingét, és végignyújtózott a B-17-es széles szárnyán. Napozni készült. Az eget ugyan felhők borították, a levegő nedvesen párás volt, de Luke mindig csalhatatlanul megérezte, mikor fog kibújni a nap. Ha ő levetette az ingét, akkor megjött a napsütés is.
A személyzet várakozásteljesen bámult föl az égre. Odahaza, az Államokban egy ilyen május közepi, késő tavaszi napon mi sem természetesebb, mint hogy süt a nap. De ez itt Anglia, és az elmúlt hat hónap alatt az angliai időjárás egyebet sem hozott, csak szelet, ködöt, fellegeket, na meg esőt – egyre csak zuhogott.
Hanem alighogy Luke derékig csupaszon elhevert, hogy szunyáljon egyet, a felhők mintegy varázsütésre oszladozni kezdtek, ragyogó napfény zúdult le közülük, és egy csapásra kellemes meleg lett. Az embernek játszhatnékja támadt tőle. Előkerült a focilabda Jack ládájából, Virge összeterelte a fiúkat. Ott nyüzsögtek a harmincyardos vonalon, és végre úgy látszott, összejön a touchdown.
– Oké, Jack nekem, én továbbadom Dannynek.
Danny, fuss minél messzebb – rendelkezett Virge, az önjelölt csapatkapitány.
– Virge, én elszúrom – tiltakozott Danny. – Másnak add!
– Csak tartsd a kezed, beletalálok – biztatta Virge.
– Nekem add! – kérte Rascal felvillanyozva. – Én
bevágom!
Persze, a jó öreg Rascal. Alig múlt tizennyolc, mindössze 166 centi magas, de ő mindenhez ért. Jobban jár a vízen Jézusnál, nagyobb tréfamester Bob Hope-nál, és ami a nőket illeti, hát Clark Gable elbújhat mellette.
– Kuss, Rascal – szólt rá Virge. – Na jó, kezdjük!
Claynek adom ti meg fogjátok őket. Rajta!”
A MEMPHIS BELLE – A 25. BEVETÉS HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE