Birsics Ferenc banktisztviselő munkahelyén kabarétréfákat ír, melyeknek bemutatását a Fővárosi Kabaré igazgatója elvállalja. Birsics Ferencre ezután nagyszerű kalandok sora vár: a nevét megváltoztatják, elsodorja egy forgószélszerű szerelem, művészi öntudata szárnyal és végül elérkezik a premier napja. Vajon sikerül-e neki meghódítania a közönséget? A válasz kész kabaré.
Részlet a hangoskönyvből:
„A kínai császár vadul szitkozódott, mert koronázási bíborpalástja hónaljban kissé bevágott.
– Kemnitzer, maga dög – mondá az uralkodó -, ez nem az első eset! Nincs szíve hozzá több anyagot beleadni ezekbe a rongyokba.
– Tévedés, Gál úr! – tiltakozott a szabó. – Ha egyszer ingujjban tetszett próbálni a palástot, akkor nem csoda, hogy most vág, amikor a ruha fölé veszi. Tessék a kabátot levetni, és úgy csinálni a koronázást.
– Maga tanít engem koronázni?! – ordította magánkívül őfelsége. – Azzal törődjön inkább, hogy ilyen kacatból nem lehet két milliméternyit kiengedni!
– Nem áll! – hördült fel szabóiparosi önérzetébe gázoltan Kemnitzer. – Ha egyszer ingujjra tetszett próbálni, akkor zakóra bevág a karlyuk! Csodát én nem tudok csinálni, kérem!
– De tud! Maga valami varázslattal megcsinálta azt a csodát, hogy még mindig nem rúgták ki innen, és magától kölcsönzik ezeket az ócskaságokat! Ez nagyobb csoda, mint a napéjegyenlőség! De ha a hattyúszárnyak is bevágnak hónaljban, maga szélhámos, akkor eljátszhatja az operaparódiát helyettem! Mert megmondtam előre, hogy gumit tegyen rá! Nem lehet kifogása!
– Gál úr! Gál úr! A „Népszövetség”! – üvöltötte valaki a mélyből, és őfelsége, legsúlyosabb búcsúátkait szórva Kemnitzerre, mint egy bőszült Lear, rohant lefelé a rozzant falépcsőn, bíborpalástja szegélyét alsó karjára nyalábolva.
…A birodalom, ahol Gál úr, a kínai császár megátkozta főszabóját, mint azt az olvasó az eddigiekből is sejthette, nem a Sárga-tenger világrésznyi országa; az eléggé szövevényes terület Málnási igazgató műintézete, célszerűbben a Fővárosi Kabaré, tehát semmiféle köze sincs Kínához.
Illetve talán annyi, hogy bizonyos fokig ez is mennyei birodalom, mint általában a kulisszák világa, ahol sűrűn találhatók csodálatos rivaldafényben tündöklő, görl nevű tündérek. Hinni kell, hogy a színház igazi mennyország, mivel szavahihető habitüék egybehangzó állítása szerint az említett tündérek valóságos angyalok.
Az „Ezeregyéjszaka” csodálatos birodalma ez!”
AZ EZEN EGY ÉJSZAKA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE