Egy javíthatatlan légiós főhadnagy, bizonyos Henry Lacroix kalandjait követhetjük nyomon.
Lacroix a légióból megszökve indul eltűnt barátjának megkeresésére. Szökése után elfogják, majd lefokozzák, s kitaszítják a légióból. De a makacs ex-főhadnagy újra beáll közlegénynek, Henry Dauville néven, s újbóli szökést eszközöl. Lacroix legénye egy századnyi katonát lop el, majd az őket üldöző hadsereg elől, a Szaharán át menekülve megoldódik az eltűnt barát, és egy különös oázis rejtélye is…
Részlet a könyvből:
“Abban valamennyien megegyeztek, hogy a pofon hibátlan, sőt ideális volt a maga nemében, Landondery, a gengszter később maga is beleszólt a társalgásba és úgy emlékezett, hogy ezzel egyenrangú pofont csak egy cirkuszi erőművésztől kapott, néhány év előtt egy szabadtéri előadáson. Kroll nem szólt semmit. Öregedő ember volt, szokatlanul nagyfejű. Duzzadt, de apró orra, mint valami paradicsom feküdt az arca közepén. Vastag alakja igazolta, amit egykori foglalkozásának vallott, hogy: fuvaros. Ritkán mondott többet egyetlen szónál, azt is csak akkor, ha kérdezték. Biribi, az orvos, akit általában tiszteltek, mert tudós ember még a légió szedett-vedett népsége között is ritka, azt állította Krollnak erről a feltűnő hallgatagságáról, hogy fuvarosok között általános idegállapot a melankólia.”