A szerző Székelyföldre, a század elejére viszi el az olvasót, szülőföldjére, a Nyikó völgy Farkaslakára. Megismerkedünk a falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek eredetével, majd az író őseivel, akik a többi székely család életét példázzák. Gyürkőznek a sovány földdel, őrzik egy zárt világ hagyományait, de minden nemzedékükben akad valaki, aki kiemelkedik; a nép követeként kiröppen a világba. A könyv az első emlékezetes betegségtől a kiröppenésig, az elemi iskola végéig mutatja be hősét. Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel végző kisfiú embersége. Megelevenedik az anya „szenvedő s mégis derűs tekintete”, az apa „komoly és értelemben díszes arca”, de nem hiányoznak a család és a falu életének komor, nehéz pillanatait felidéző oldalak sem.
Részlet:
„Anna azonban nem sokat törődött azzal, hogy mihez és mennyi kedvem van, hanem reggeltől estig úgy dolgoztatott engem, mintha este napszámot adott volna nekem. Mondtam is magamban, amikor jöttünk hazafelé, hogy ne csak a betegségtől és a hirtelen szerencsétlenségtől mentse meg az Isten az embert, hanem mentse meg a női zsarnokságtól is.”