A VARJÚISTEN REGÉNY ONLINE OLVASÁSA
Az emberek évezredek óta keresik a választ arra a kérdésre, hogy létezik-e jó és rossz. Megvan győződve róla mindenki, hogy ezek a fogalmak léteznek, és jól elkülöníthetőek egymástól. Egyszerű eldönteni, hogy mi a helyes és a helytelen ugye? Aki olyan dolgot tesz önzetlenül, ami mások számára kedves, segítő szándékú, arról azt feltételezzük, hogy jónak mondható, aki pedig önző és másoknak árt, az lenne a gonosz elviekben… Minden fekete és fehér ugye? Korábban azt gondoltam, hogy a jó mibenléte abban rejlik, hogy a cselekedeteink csak annyira befolyásolnak valakit, amit még ő is engedne. Tévedtem… Mindent átitat az erőszak, ha akarjuk, ha nem, de ez így van. Persze az erőszak jelenléte nem mindig jól érzékelhető, pedig hidd el nekem mindenhol ott van, még a soraim között is, ahol megpróbálom a gondolataimat átültetni a fejedbe. Természetesen, ha valaki valakit kegyetlenül bánt, ilyen esetben az erőszak jelenléte egyértelműen érezhető, de mint mondtam mindenhol ott van… Látom még kételkedsz, szóval mutatok egy egyértelmű példát. Szerelmesek talán mindig is voltak, és alapvetően az apróbb viták ellenére úgy érezzük, hogy a szerelem egy pozitív, önzetlen érzés, ahol önfeledten csak szeretni akarjuk a másikat, és semmi mást. Ez picit nyálasan hangzik, hiszen már mesébe illő ha valaki megtalálja a nagy szerelmét, pedig az erőszak még ebben a mámorban is ott rejtőzködik. Amikor valaki megfogja a másik kezét, akár csak szeretetből, olyankor úgy teszünk valakivel valamit, hogy nem számított rá, tehát a beleegyezése nélkül gyakoroltunk rá hatást. Úgy gondolom az a hatás, amit uralunk, abban rejlik az erőszak magva, ami nem jó vagy rossz, és talán nincs is jó és rossz. Csupán döntéseink vannak, amiket tehetünk empátiából, önzőségből, érdekből, szeretetből, és hatást érünk el cselekedeteinkkel, ha akarjuk, ha nem. A szívünk mélyén persze érezzük, hogy a jó és a rossz talán mégis elkülöníthető egymástól, de jónak vagy rossznak születhetünk, vagy azzá csak válhatunk? Ezen a kérdésen Robin is sokat gondolkodott…