Rövid kis írások, a hétköznapi életből vett helyzetekkel, azokra reagálva, néha méltatlankodva, sokszor öniróniával.
Részlet a könyvből:
„Tömeghisztériás vagyok
Már megmondtam, hogy én higgadt vagyok, őrzöm a higgadtságomat, ahogy a kormány tanácsolta, mindent igen higgadtan csináltam és vártam legalább az elismerést, hogy majd kapok egy levelet, vagy izennek, na jól van, szerencséd, hogy megőrizted, különben menten zöldbékává változtattalak volna, így azonban neked adom a lányomat és a fele bankbetétedet, ami mégis csak valami.
Ehelyett, mikor éppen azon voltam, hogy most már beviszem megőrzött és összegyüjtött higgadtságomat és legalább nyugtát kérek róla, ha már nem lehet rögtön kiutalni az ígért ellenértéket – ehelyett egyszerre csak azt hallom, hogy csipiszt, nem kapsz semmit, mindent elrontottál, te vagy az oka az egész bajnak, te rókáztad le a nagybőgőt és miattad jár a banda télen-nyáron szalmakalapban, mert tömeghisztériás lettél.
No de kérem, ezt nem lehet csinálni, egyik napról a másikra – most egyszerre tömeghisztériás lettem?
Én nem vettem észre semmit, de ha sokat mondják, még elhiszem.
Én azt hittem, mikor reggel többször kopogtam a pincérnek, hogy hozza már azt a kávét, mert nem hozta a kávét – én azt hittem, hogy éhes vagyok. Üsse kő, lehet, hogy nem voltam éhes, csak tömeghisztériás.
És mikor be akartam váltani a tízpengőst és senki nem akart aprópénzt adni és találtam végre a zsebemben egy pengőt, tehát eltettem borotválkozásra és nem gurítottam be karikás ostorral a kincstárba – én azt hittem, hogy akkor ezt óvatosságból tettem, hogy tudjak majd borotválkozni. Most már tudom, hogy tömeghisztériából.”