Közéleti vicceink szókimondó fenegyerekek mások kárhoztatásában, de saját magukról alig árulnak el valamit. Szerzőtlen szellemi közkincs, mely éppen lejegyezetlen, szóbeli életformája és szerzőtlensége, személytelensége miatt nehezen volt büntethető.
A politikai vicc köztudottan kíméletlen: nincs tekintettel sem személyre, sem pedig intézményre vagy hatalomra, sőt minél nagyobb az elnyomás, annál kíméletlenebb a vicc is. A közéleti vicc szinte kivétel nélkül ellenzéki, tehát görbe tükröt tart a valóságos vagy csak vélt fonákságok, visszásságok elé, és számon kéri a „szép” szavakat; olyan ideális normát fogalmaz meg, amelyet nagyon nehéz teljesíteni.
Az ellenzéki vicc nem döntött ugyan meg egyetlen diktatúrát sem, de segített átvészelni a nehéz korszakokat, ezáltal a köztudatot megmentette a tartós eltorzulástól. Bepillantást engedett a nagyok boszorkánykonyhájába.
Részlet a könyvből
„Kohn mindenáron biztosítékot akar, mielőtt belépne a pártba. A párttitkárt faggatja:
– Biztos benne, hogy nem visznek Auschwitzba?
– Szabaduljon már meg végre a rémképektől! Dehogy viszik!
– És nem hurcolnak el Mauthausenbe se?
– Most mondtam, hogy nem!
– És Bergen-Belsenbe?
– Ej, hát hagyja már! Sehova nem viszik!
– Jaj nekem, szóval itt kell megdöglenem?”
*********************
„A tanár meggyőzően magyarázza a szocialista tervgazdaság, a nagyüzem fölényét. Párhuzamot keresve, sorra kérdi a diákokat az apa múltbeli foglalkozásáról:
1. diák: – Volt egy vegyeskereskedésünk, nem olyan nagy, mint egy közért, de megéltünk.
2. diák: – Nekünk pedig volt egy kevés földünk, nem olyan sok, mint a tsz-nek, de mi is megéltünk.
3. diák, Móricka: – Volt egy nyilvánosházunk, kisebb, mint most a Demokratikus Nőszövetség, de jól megéltünk.”
A HELYZET REMÉNYTELEN, DE NEM KOMOLY KÖNYV LETÖLTÉSE