Kalandos történet, izgalmakkal és némi románccal. A szerző a tőle megszokott stílusnál maradva, ezúttal is a légió világába kalauzolja el olvasóját. Van itt kaland, humor, romantika és persze happy end. Viszont eltérve más műveitől, ezúttal kicsit több krimis elemmel vegyíti történetét.
Részlet a könyvből:
„A Vieux-Port gránittal kövezett, keskeny átjárójában ponyvával fedett teherautó döcögött ki, legfeljebb harminc kilométeres sebességgel a belváros felé. A camion fedetlen soffőrülésén egy csomó zsák keménnyé ázott kúpja alatt gubbasztott a vezető. Mögötte a ponyva alól füttyszó hallatszott és halk beszélgetés. Valószínűleg munkások feküdtek hanyatt a jármű piszkos padlóján és fáradtan meditáltak a közelgő tél mérsékeltebb munkalehetőségeiről. Vagy az is lehet, hogy állandó alkalmazottai valamelyik szállítmányozási vállalatnak és ebben az esetben télen is biztosítva van a munkájuk. Ámbátor az ember lehetőleg ne adja át magát minden gyanakvás nélkül kézenfekvő feltevéseknek. Különösen Marseilleben nem tanácsos az efajta jóhiszeműség…
A Cannebière felső szakaszán kikanyarodott a főútvonalra a teherautó és miután egy ideig a járda mentén döcögött, szép lassan megállt. A köd szokatlanul sűrű volt. Az autóközlekedés jóformán megszűnt, csak néha tünt fel egy-egy laposfényű, sárga ködlámpa és vontatott siklással eltünt valamerre.
Vajjon mi dolguk lehetett a teherautó utasainak ebben az elátkozott éjszakában a „Loew et Thomas” magánbankház előtt? A ponyva alatt némán feküdtek az utasok. Valami üzemhiba következtében a teherautó négy fényszórója váratlanul kialudt! A sarkon túl egy rendőr húzódott óvatosan a hatalmas biztosítópalota kapujában és figyelt. Mellette, a falon ovális üveglap.
Két órát harangoztak.
A bank redőnye kissé fölemelkedett, a teherautó egyik utasa hosszú füttyjelet adott le, valaki beugrott a ponyva alá és a soffőr lenyomta a kuplungot, a hűtő megremegett, de a futólépésben közeledő rendőr már hosszú füttyel süvöltött bele az éjszakába… A camion sötét fényszórókkal és teljes sebességgel száguldott a Cannebièren. A rendőr gumibotja belecsapott az ovális üvegbe és ettől pokoli csöngés támadt a kerületi rádiókészültségen. A sarkon túl egy motoros járőr száguldott az autó nyomában.
A bankrablóknak nem volt szerencséjük. A köd váratlanul oszladozni kezdett, a teherautó útját sorban megszólaló rendőrsípok és a motoros járőr revolverlövései kísérték. Betetőzte végezetül, hogy még mielőtt a régi kikötő zegzugos utcalabirintusát elérhették volna, szembekanyarodott velük, nagy szirénázással, a Repülő Csoport hatalmas Benz-kocsija.
A teherautó fara nagy félkörben vágódott ki, ahogy hirtelen bekanyarodott az első utcán. Megszólaltak a karabélyok! A ponyva alól vékony cső bujt ki és egy automatapisztoly felelt a rendőröknek: tatatatatatata… A camion szinte két kerékre dőlve, merész ívben futott körül a Rue Bertrand du Boris járdaszigetei mentén és fékezés nélkül vette a Dôme felé lejtő Rue Forbin torkolatát… A soffőr mellett ülő bandita csendben előrehajolt a szélvédőre és megnyilt a tarkója. „Dobjátok le! A karomra dől!” – kiáltott hátra a soffőr. Négy kar nyult ki, felemelték a halottat, azután egy roppant test parabolája ért véget az aszfalton és a nyomukban süvöltő rendőrautó derékban vágta el.”
A TRÓPUSI POKOL KÖNYV LETÖLTÉSE