A tridenti helyőrség új lelkiatyjának első, legfontosabb gondja az volt, hogy csicskást kerítsen magának, és sorra látogatta a legénységi szállásokat, hogy kiszemelje a legmegfelelőbbet. Azon aztán már senki sem csodálkozhatik, hogy az első arc, amelyre pillantása esett, éppen Švejk derűsen mosolygó képe volt. Ha véletlenül nem papról lenne szó, úgy is mondhatnánk, hogy meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, de annyi bizonyos, hogy Kleinschrodt Ágoston szapora léptekkel odasietett hősünkhöz, megveregette vállát, és azt mondta:– Velem jössz, fiam.
A vitéz Švejk eleinte ellenkezett, bizonygatta, hogy ma még semmi rosszat nem tett, de a káplár vállon ragadta, és már vitte is az ezredirodába.