A Felfedezők Társaság öt főből áll: Merezsényi, Üsti István, Müller és Gombi Lexi. Igaz az ötödik fő csak a vakáció végén lesz taggá. A nyarat Sápváron töltik a kastélyban, amely a báró apjának tulajdona, aki őseitől örökölte azt.
A vakáció nagyon szép volt és összekovácsolta a fiúkat. Még Müllerrel is, aki eltörte a lábát, de azért nagyon jól mulatott. Vadásznak, de nem lőnek semmit; autót vezetnek, de az autó porrá törik alattuk; elindítanak egy mozdonyt, de nem bírják megállítani. Mindenféle érdekes dolgot fedeznek fel. A nyaralás olyan jól sikerül, hogy úgy döntenek, a téli szünetet is együtt töltik, mégpedig egy alpesi síparadicsomban…
De ez egy másik történet.
Részlet a könyvből:
„Végül elhatároztuk, hogy szombat reggel utazunk Sápvárra. Mindenkinek bricseszben, pulóverben kellett jönni, a felszerelés pedig állt: egy kabátból, egy zsebnoteszből a felfedezések számára, egy bicskából és közös hátizsákból, amelyben enni- és innivalók voltak. A vonat hét órakor indult a Keletiből, de már hatkor ott voltunk mindannyian. Gombnak a mamája is kijött és kérte, hogy vigyázzunk Lexire, mert Lexi nagyon könnyelmű gyerek. Lexit ez láthatólag kellemetlenül érintette.
– Kedves Üsti – mondta Gomb néni -, maga a legkomolyabb köztük, kérem, ne engedje őket könnyelmű kalandokba bocsátkozni.
Mikor a vonat kirobogott, Gomb néni keservesen zokogott. Müller szerint minket siratott, hogy olyan útitársat kell vinnünk, mint Lexi.
Merezsényi, aki a tudósa a társaságunknak, már Kelenföldnél teleírta a noteszét „felfedezésekkel”. Ezek a felfedezések azonban, bár alapos és helyes megfigyelések voltak, nem értek egy fabatkát sem. Például:
„A vonat 40 kilométeres sebességgel robog át a Dunán. Jobbra terül el Lágymányos, balra a Nagy Magyar Alföld.”
„A vészféket tilos meghúzni. Aki ok nélkül meghúzza a vészféket, az bírságot fizet.”
Erre Müller megjegyezte, hogy Amerikában fordítva van: aki ok nélkül bírságot fizet, azt kötelezik rá, hogy meghúzza a vészféket.”