A főhősnő a 15 éves Csizmazia Évi, akit apja egyedül nevel, mivel anyja híres énekesnő és világot járja. Évi jó barátja Gabi, akivel együtt járnak gimibe és egy házban is laknak. Évi nem veszi észre, hogy Gabi szerelmes belé, pedig a fiú egyszer meg is vereti magát érte. Gabi apja meghalt, az anyja folyton új pasasokkal áll össze. Gabi kórházba kerül. Az ott tartózkodása alatt új fiú érkezik az osztályba, Csaba. Gazdag szülők gyereke, el van kényeztetve. Kikezd Évivel, de csak azért, mert imádja, ha a csajok odáig vannak tőle. Gabi féltékeny lesz.
Évi a Balatonra megy nyaralni anyjával, oda, ahol Csaba is nyaral a családjával. Amikor egy idősebb lány felkelti Csaba figyelmét, a fiú meg akar szabadulni Évitől. Ennek érdekében gorombáskodni kezd a lánnyal. Ezt a gorombáskodást Évi nehezen tűri. Mikor úgy érzi, hogy elviselhetetlen számára a fiú viselkedése, egy viharos napon elúszik a szörftől, és majdnem megfullad.
Gyuri szülei Jehova tanúi követői. A fiú rosszul érzi magát otthon, mert a szülei vallása miatt semmit sem csinálhat, amit a korabeli fiatalok. Úgy érzi mindenből kimarad, ezért fellázad. Később vidékre megy továbbtanulni, hogy ne kelljen az ájtatos szövegeket hallgatni. Szerelmes lesz Krisztibe, akinek szülei kívánságára az iskola mellett még négy idegen nyelvet is kell egyszerre tanulnia. A lány nagyon fenn hordja az orrát, rengeteg fiú jár a nyomában, de neki egyik sem kell.
Részlet a könyvből:
„Azt hiszem, akkor ütött szeget a fejembe. Öt éve volt, igen, negyedik általánosba jártam. A magyar írásbeli felett nyomkodtam az orrom – ez a szokásom, ha erősen gondolkodom. „És akkor megjelent a ló. (Keress a megjelent igére három rokonértelmű kifejezést.)” A ló felbukkant. Rendben van. Leírtam. Na de tovább? Előbukkant… Ha Manyó anyó nem kelt fel bal lábbal, talán elfogadja. De ha bal lábbal kelt fel – gyakori eset -, beleköt. Bukkan fel, bukkan elő, egy kicsit megerőltethetted volna magad. Hát én erőlködtem. A ló szembejött velem, betrappolt, beügetett, nyihogva közeledett felém, s én akkor arra gondoltam, mért kell a negyedik általánosba járó gyereknek három rokonértelmű szót találni arra, amit az író már kiagyalt. Pörgettem a tollam, az oldalába kis kvarcóra van beszerelve (anyu hozta Münchenből), azon néztem, hogyan múlik az idő, és már elhatároztam, hogy a szürke ló nyihogva közeledik, amikor csöngettek. Apa a fürdőszobában centrifugázott, én szaladtam a bejárati ajtóhoz, és kinéztem a kukucskálón. Két nő állt az ajtó előtt. Az egyiket mintha már láttam volna.
– Apukád itthon van?
– Igen.
Nem nyitottam ki az ajtót. Apa több ízben lelkemre kötötte, hogy idegent be ne engedjek. Az intelemhez történeteket is mellékelt kifosztott lakásokról, hátrakötött kezű és felpeckelt szájú, meggondolatlan lakókról.
– Beszélni szeretnénk apukáddal.
– Apa, keresnek!
Apa már jött is a fürdőszobából, és beengedte őket.
– Csizmazia Sándor mérnök? – mondta egy kis kérdő hangsúllyal a fiatalabb nő, és mosolygott. Nagyon szélesen mosolygott, s úgy rémlett, legalább hatvannégy fog van a szájában.
– Csizmazia Sándor vagyok. – Apa lecövekelt az előszobában.
Nem állhatom a nevem. Ha legalább Csizmadiának hívnának – bár annak sem örülnék. Csizmazia? Kész röhej. Nem csoda, hogy anyu nem használja. Ezzel a névvel hogyan is lehetne fellépni. Hányszor hallottam: „Cipőt is készítesz, vagy csak csizmát? Mindenfajta csizmát Csizmaziánál! Cipőt készít emberfia, csizmát csak a Csizmazia.” És legalább ne Évának hívnának! Az általánosban az egész osztályban én voltam az egyetlen Éva. Most a gimiben is én vagyok az egyetlen. Egyáltalán, mért nem bízzák ránk, fiatalokra, hogy megválasszuk a nevünket. Ránk akasztanak valamit, aztán viseljük egy életen át. Be kéne vezetni, hogy a szülő csak ideiglenes nevet adjon. A tizenkettedik születésnapján mindenki maga választ. Én Tímea lennék. Csizmazia Tímea vagy inkább Nikolett. Esetleg Edina. Yvette se rossz, Vivien még jobb. És Mercédesz?… Kettős név is lehet. Mercédesz Tímea. Tímea Mercédesz, így jobban hangzik. Apa azt bizonygatja, hogy tíz év múlva Éva, Júlia meg az ehhez hasonló lesz a keresett név. Csakhogy én most vagyok Éva. Csizmazia Éva.
– Mit óhajtanak? – kérdezte apa, és még mindig nem mozdult.
– Beszélgetést szeretnénk folytatni a mérnök úrral – közölte a hatvannégy fogú.