A Nagy Homály utáni huszonkettedik évben ismét felbukkant a három langorbel Galiv Anenben, de aztán évekig nem hallott róluk senki. Pár évtized után már csak legendákat sodort szájról szájra a szél, hogy léteznek valahol olyan gyors emberek, mint a szélvész.
Részlet a könyvből:
„Nem messze a goblinok falva fölött, egy szikla mögül zöldköpenyes férfi leselkedett. Némi undorral szemlélte az egyre részegebb lényeket, akik leginkább úgy néztek ki, mintha egy törpét egy trollal kereszteztek volna. Csupasz, zöldes bőrüket szedett-vedett ruhák borították, s fejükön szinte kivétel nélkül sisakot viseltek. Elálló fülük, ferde vágású szemük komikusan hatott. A sisakviselés amolyan hagyomány volt a goblinoknál. Minél nagyobb volt a hatalma valakinek, annál nagyobb sisakot hordott. A leskelődőnek nem volt nehéz megfigyelnie a főnököt, aki jókora fémsisakot viselt, ráadásul az egyre inkább értékes trinitből. Ezt a fémet ugyanis nem fogta semmilyen varázslat és sok helyen még az aranynál is többre tartották…
A főnök fején lötyögő sisakból méretes fehér csontdarab meredt fölfelé. Testén páncélt viselt, s emiatt nehezen mozgott, miközben a goblinfügéből készített pálinkát osztogatta merőkanalával az üst körül tülekedő férfiaknak.”