A 18. század derekán egy rettenthetetlenül bátor és pompás tengerész hírében álló kalóz tartja rettegésben az amerikai partvidéket. A Vörös Kalóz még a kisebb angol hadihajókat sem fél megtámadni. Részben személyes bosszúvágyból, részben a „gyarmatok” mielőbbi önállóságának reményében dézsmálja Amerika partjai mentén az anyaországbeli flottákat. Úgy is mondhatnánk, hogy a tengerek Robin Hoodja, aki könyörtelen a hatalmasokkal, és kifosztja a gazdagokat, de bőkezű a szegényekkel, és lovagias a hölgyekkel. Az egyik kalózútja során találkozik először össze egy fiatalemberrel és annak védencével, két kedves nővel. Vad viharok, tengeri csaták, árulás, elveszett és megtalált gyermekek. Izgalom és két hajó rettentő csatája a tengeren…
Részlet a könyvből:
„Wilder nem kért ebből az olcsó vigaszból. Inkább azon törte a fejét, hogyan menthetné meg, ami még menthető. Újra felparancsolta az embereket a fedélzetre. Nemhiába számított az angol tengerészek szívós bátorságára. Senki sem tagadta meg az engedelmességet, s szinte emberfölötti erővel igyekeztek a kötélzetet és az alsóbb vitorlákat valahogy rendbe hozni. Szerencsére a hurrikán – bármilyen heves volt is – nem tartott sokáig.
De alighogy az egyik veszély elmúlt, felújult a másik, amellyel egyszer már szembeszálltak. Amint a levegő feltisztult, újra előbukkant a Delfin, rejtélyesen és fenyegetőn. Szépsége még most is elbűvölte Wildert. Úgy látszik, valami varázslat védi és oltalmazza ezt a gyönyörű hajót – gondolta. De aztán felülkerekedett benne a józanság. A Delfin nem varázslatnak köszönheti sikereit, hanem a Kalóz tudásának és ítélőképességének – állapította meg tárgyilagosan.”