A SZKIPETÁROK FÖLDJÉN IFJÚSÁGI REGÉNY LETÖLTÉSE
Már szürkülni kezdett, amikor megindultunk a bírósági épület felé.
Utunkat lépten-nyomon bámészkodók állták el, akik az udvarban nem találtak helyet, és legalább látni akartak minket. Amikor az udvarba léptünk, a kaput tüstént bezárták utánunk. Ez nem volt biztató jel.
Sejtettem, hogy Mübarek, a szent ember máris áskálódott ellenünk, és nemhiába. Ismerve azonban a török jogszokást, és tudva, hogy Osztromdzsánál kezdődik a szkipetárok birodalma, akik csak egy törvényt ismernek, az erősebb jogát, elhatároztuk: mi sem hagyjuk majd magunkat!…
Alig juthattunk el a tömegben a tárgyalóteremig. Ahol addig csak egyetlen szék állt, oda most még egy hosszú padot vittek. A deres is ott állt régi helyén.
Egy-két edénybe olajat öntöttek, ebbe mécsbelet dugtak, és meggyújtották. E világítás mellett minden valami kalandos színezetet nyert.
A bíróság tagjai már összeültek a ház belsejében. Bejelentették nekik, hogy megérkeztünk.
A kavaszok úgy álltak fel körülöttünk, hogy elzárják az utat a kapuhoz. Mivel a kaput még be is csukták, ezt a viselkedést csak annál gyanúsabbnak találtuk.
Körös-körül néma csend támadt.
Most megjelent az öt uraság, mire a kavaszok legott kivonták kardjukat.
– Óh, Allah! – szólt Hálef gúnyosan. – Mi lesz velünk, szidi?!… Én reszketek a félelemtől!…
– No, én is.
Az öt bíró helyet foglalt: a kodzsa basi a széken, a többi a padon. Egy asszony áttörte magát a tömegen, és az albíró mögé állt. Fölismertem benne Nohudát, akit a gyógyforrásnál láttam. Tehát az albíró bizonyára a férje volt.
Mübarek a kodzsa basi mellé ült. Papírlapot tartott az ölében, közte meg a szomszédja közt pedig aprócska csupor látszott, benne lúdtoll: tehát ez a kalamáris…
A kodzsa basi bólogatott, és hangosan köszörülte a torkát. Ezzel jelezte, hogy a tárgyalás kezdődik. Végre messzecsengő, harsány hangon megszólalt:
– A próféta nevében és a padisah nevében, akit Allah ezer évig éltessen! Mi azért hívtuk össze ezt a kászát, hogy ítélkezzünk két kihágás ügyében, amelyek ma városunkban és annak közelében történtek. Szelim, lépj elő! Te vagy a panaszos. Beszéld el, mi történt veled.
A kavasz közelebb lépett urához, és beszélni kezdett.
Amit hallottunk, igazán nevetséges volt. A kavasz elbeszélte, hogy hivatalos buzgólkodása közben rajtaütöttünk, és gyilkos támadást intéztünk ellene. Csak lélekjelenlétének és hősies ellenállásának köszönhette, hogy megmenthette az életét. Így mondta, szó szerint így!”