Nyilas Misi a debreceni kollégium ijesztően nagy, komor és sivár világában él. Társai és a felnőttek rosszul bánnak vele, a szobatársai felbontják az otthonról kapott pakkját, még a kalapját is elveszíti.
Egy öreg úr, Pósalaky – akinek délutánonként felolvas -, eleinte magázza, de mikor megtudja, hogy az apja ács, egyszeriben tegezni kezdi. A volt városi tanácsos azzal bízza meg a diákot, hogy az általa megálmodott számokat tegye meg a lutrin. Ebből Misinek később sok kellemetlensége származik. Nemsokára újabb keresethez jut, számtanra és latinra tanítja egyik osztálytársát, Doroghy Sanyikát. Itt megismerkedik a dzsentri család tagjaival, megkedveli a középső lányt, Bellát. Ellátogat Törökékhez is, akiknél a múlt évben lakott. Beszél a lutriról Török bácsi fiának, Jánosnak, majd a kisfiú ottfelejti a lump gigerlinél a fogadószelvényt, a reskontót. A megtett számokat a lutrin kihúzzák, négy számot eltaláltak Misiék, de a fiú nem találja a szelvényt. A lutri ügye lázba hozza az egész osztályt, Misi egyre kellemetlenebb helyzetbe kerül, nem meri megmondani Pósalakynak, hogy a reskontó nincs meg. A lutri ügye tovább kavarog, Misit csalással, lopással vádolják, tanári konferencia elé idézik. Itt durvaságot, ridegséget, tudatlanságot tapasztal maga körül. Végül minden jóra fordul, kiderül ártatlansága, de Misit már lelkileg összetörték. Nem akar többé debreceni diák lenni, iskolát változtat, Sárospatakon folytatja tovább a tanulmányait.
Részlet a könyvből:
„Még be sem iratkozott, csak éppen hogy elhelyezkedett a kollégium második emeletén a 19. számú coetusban, ahol a legutolsó ágyat kapta, azt, amelyik külön áll az ajtó mellett, mert hét ágy lévén a szobában, három-három egymással szemben volt a főfalon, a hetedik pedig keresztben az ajtó kisebb falán; szóval azt az ágyat, amelyet minden diák megvetett, ő azonban ennek az ágynak különösen s rendkívül örült, mert úgy tűnt föl neki, hogy ez az ágy olyan, mint egy önálló vár, nagyon szerette, hogy nincs a többiek közé bedugva, hanem neki magának egészen külön fészke van. Szóval az első délután már leszaladt Harmathy boltja elé, benézett a kirakatba, hát uramfia, ott volt a Csokonai. Szép rózsaszínű fedele egy kicsit megfakult a délutáni naptól, és sok por telepedett rá, de a fő, hogy megvolt, s ott volt.
Szerette volna megvenni, de nem merte, még nem érezte magát elég erősnek hozzá, hogy a szüleitől kapott pénzt ilyen fölösleges valamibe ölje bele.
Hanem minduntalan leszaladt egy pillanatra a kirakat elé, s megnézte, megvan-e még.
Egy reggel borzasztó rémülete volt. A segédet a kirakat előtt látta, éppen akkor nyitotta ki kulccsal a nagy üvegablakot, s ő messziről s remegve leste, hogy nem a Csokonait akarja-e kivenni.
Nem vett ki semmit, hanem elkezdte az összes könyveket összeszedni, magas oszlopba rakta, s behordta őket a kirakatból.
Nem várhatta végig, mit csinál, mert máris csengettek az első órához, ment hát az iskolába, de a tízpercben lélekszakadva rohant ki a kapun az antikváriushoz.”
A LÉGY JÓ MINDHALÁLIG KÖNYV LETÖLTÉSE