Az ember – főként, ha gyerek és még csak hetedikes – sokszor kiszolgáltatott. A nála erősebb kamasznak, a veszekedős felnőttnek, a tanári szigornak, a részeges apának, s ki győzné felsorolni. Kanóc – akinek tengeri kalandjait már sokan végigizgulták az Éljen a száműzetés! című könyvben – egy cirkuszi előadás, egy ökölcsapás, egy síró kislány hatására eldönti, hogy ő nem oroszlánokat fog szelídíteni, hanem embereket. Mindazokat, akik erre rászolgáltak. Csakhogy: Ordítós Győző urat, az autómániákust, Bokszost, a tér rémét, Morcos tanár urat, a matematika és fizika szigorú apostolát és a többieket nem lehet ketrecbe zárva idomítani. Pedig kell valamit tenni, hogy nyugodtabban élhessenek Kanóc, Móni, Tohonya, Boglyas és társaik. Hősünk vállalva minden kockázatot és veszélyt: cselekedni kezd…
Részlet a könyvből:
„Titkon minden ember – akár gyerek, akár felnőtt – élete nagy napjára vágyik. Van, aki eléri, van, aki nem.
Kanóc úgy érezte, elérkezett a nagy nap. Igaz, máskor is érzett hasonlót, de ennyire még soha. Már tegnap délután kezdte feszegetni, amikor az előszobaszekrény aljából előhalászta a Levranka szigetéről hozott, gondosan összekötözött porszívósdobozt, amelyben tengeri zsákmányát tartotta. Célszerűnek tartotta, ha átnézi, átválogatja s átrakja a hamburgi hajósbőröndbe, amely ugyan sokkal nagyobb és nehezebb, de mégiscsak más igazi tengeri medvéhez illően megjelenni a nagy napon, hajóstáskával, mint egy kissé viharvert, összekoszolt s helyenként gyanús színezetű dobozzal.
Úgy találta, a rakodásra legalkalmasabb a hallban a nagy étkezőasztal, azon minden elfér, legfeljebb letakarja újságpapírral, hogy ne törjön ki a botrány, amikor nagyi felébred délutáni szunyókálásából.
Apu, anyu dolgozik, Ági nővére valahol lófrál, mert az egyetemisták mázlisták, nekik még nem kezdődött meg a robot. Napközben nagyi tartja odahaza a frontot, uralva a konyhát, a kamrát, gondoskodik a család jólétéről. Este azután fogja magát, felül a buszra, alig öt megálló Pestújhely, ott lakik özvegyen, egy kétlakásos családi házban.
Csak olyankor éjszakázik náluk, ha apu vagy anyu vidékre vagy külföldre utazik. Az ilyesmi pedig egy külkereskedővel meg egy idegenvezetővel gyakorta megesik. Ilyenkor a nagyi: – nna, feláldozom értetek a nyugalmamat! – felkiáltással addig marad, amíg csak szükséges. S ami azt illeti, nem is érzi magát nagyon szerencsétlennek miatta.
Kanóc igyekezett halkan rakodni. A magnóját sem kapcsolta be, csend volt, csak a nappaliból hallatszott át a kanapén alvó nagyi olykor fűrészelésre emlékeztető horkolása.
A fiú megnyugodva hallotta, miközben az asztal kezdett megtelni a különféle tengeri kagylókkal, tengeri csillagokkal, sünökkel, rákokkal, amiket annak idején még Mirellával együtt gondosan kiszárítottak a napon.”
A KANÓC, AZ EMBERSZELÍDÍTŐ (KANÓC 2.) KÖNYV LETÖLTÉSE
PDF FORMÁTUMBAN EPUB FORMÁTUMBAN PRC FORMÁTUMBAN