A nyolcadikos osztályos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára…
Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését.
Részlet a könyvből:
„Nagymama varrt.
El-eltartotta szeme elől a cigányszoknyát, néha meg Kriszti derekához illesztette egy pillanatra, úgy ráncolta tovább az óriási kasmírkendőt, amely rendes körülmények között a zongorát takarta le. Kriszti ott ténfergett körötte, nézte sose pihenő, csontos kezét. Nagymamának nem női keze volt, apró, finom ujjú, hanem széles, kidolgozott. Gyönyörű jelmeze lesz, pedig csak itthon csinálják – no hiszen neki könnyű, Nagymama varrónő volt fiatalabb korában. Nem szabad jelmezkölcsönzőből hozatni, azt mondta Éva néni. Anikó azért onnan szerzett valami csodálatos ruhát – Anikó már ilyen. Nem is egy tükröt hord magánál hanem kettőt.
Négy óra. Ötkor kezdenek. Réka kéményseprő lesz, Bazsa elefánt, Cinege madár, csőrrel, szárnnyal. Cinegemadár. Ő nem árulta el senkinek a jelmezét. Senkinek! Titok.
Tavaly még elképzelhetetlen volt, hogy részt vegyen valami bálon, nem mintha Nagymama nem engedte volna – ő nem kívánkozott. De ez az idei év más esztendő. Mostanában mintha este se menne le a nap, minden világít éjszaka is, és az ember csak fülel, hallja-e már a léptét annak a csodálatosnak, annak a nagyszerűnek, amit remél.
Micsoda év!
Öltözhetett volna fotoriporternek, fényképezőgéppel a vállán, fiúruhába – de akkor azonnal megismerik, mert ő az egyetlen az osztályban, akinek az apja fényképész. „Légy talán katona” – mondta Bazsa s hunyorgott. Bazsa most már nem haragszik rá. Katona! Ó, az az osztályfőnöki óra a békegyűléssel!”
AZ ÁLARCOSBÁL KÖNYV ONLINE OLVASÁSA