Illés Bori úgy gondolja, a tizennegyedik születésnapja határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát.
Részlet a könyvből:
„Illés Bori utált dolgozatot írni.
A dolgozatírásban csak a füzetek széthordása volt kellemes. Mikor Ibi néni megjelent a kék papírba kötött füzethalmazzal, mindig elsőnek jelentkezett kiosztásra, s többnyire Kucses előtt ért ki a katedrához, ami nem volt kis szó, mert Kucses is nagyon iparkodott és Várkonyi is.
Az osztály beletörődött, hogy a széthordás az ő hármuk szórakozása; így volt ez évek óta, s ők is tudomásul vették, hogy beszedni már mások fogják a kész munkákat: Istvánfi, Holly és Hegedüs. Minden osztálynak vannak hagyományai, ez a füzet-dolog a hetedik osztály egyik hagyománya volt. Füzetet osztani vagy beszedni jó, az ember ideugrik, odahajol, mindenkinek oda lehet súgni valamit, járkálni meg nemhogy szabad, de kötelesség, s ha az embernek szerencséje van, olyan füzetcsoport kerül a kezébe, amely a legutolsó padtól a legelsőig megsétáltatja. Mozogni csuda élvezetes, az ember úgyis annyit ül! Hanem aztán írni!
A magyar nem volna rossz tantárgy, csak ne kellene nyelvtant tanulni, dolgozatot írni és műveket elemezni. A magyart valahogy rosszul tanítják, mert a magyart csak hallgatni volna szabad, nem pedig magolni. Ha Ibi néni felolvas valami verset vagy regényrészletet, mindenki odafigyel, még ha az ezerszer hallott Toldiról van is szó. De felelni, írni, elemezni…
VIII. dolgozat. Eperjes Benjámin utca.
Hetek óta sejtik már, hogy ez következik. Olyan hetedik osztály még nem járt ebbe az iskolába, amelyik meg ne írta volna Eperjes Benjámin vagy az Eperjes Benjámin utca történetét. Ibi néni jó egy hónapja megkezdte már az előkészítést, az otthoni fogalmazványok utca-, tér- és épületleírásokat kívántak. Először a Frank utcát kellett ismertetniük, aztán a honvéd-emlékművet, a Hal teret, végül, legutoljára, a gimnáziumot a Forgács tér sarkán. Magáról Eperjes Benjáminról ugyan nem esett szó, de mi a csudának kellett volna hetek óta gyakorolniuk, miképpen tudnak szóval megeleveníteni egy teret, egy emlékművet, egy iskolát. „Eperjes Benjáminról fogunk írni – jósolta Mikes Jutka is, és mindjárt hozzá is tette: – jaj, de jó!” Jutka ilyesminek is tud örülni.”
A SZÜLETÉSNAP KÖNYV ONLINE OLVASÁSA
Megtisztelsz vele és hálás vagyok érte, amiért megosztod ezt a bejegyzést!