Cilike már nagymama. Megöregedett, túl van az élet sok szép és sok nehéz, néha bizony tragikus eseményén. Régi jókedve, vidámsága ma is jellemzi, de a régi, bohókás Cilike azért már a múlté. Most unokáin a sor, s elsősorban Sárikán, a legfiatalabb unokán, aki szerelmes, de a hagyománya szerint valami közbejön…
Ott van azonban Cilike nagymama, s bölcsessége segít túljutni az akadályokon…
Zsuzsikának, a másik unokának megszületik a kislánya, akit Cilikének hívnak, s aki már egészen kicsinek éppen olyan, mint a nagymama volt fiatalkorában…
Részlet a könyvből:
„Az utolsó vendég is elment. Nagymama kissé fáradtan állt az ajtóban és nézett a távozók után.
Aztán megfordult és nagyapa keze után nyúlt, aki mellette állott.
– Most mi hazamegyünk – mondta csendesen. – Ha visszajönnek a vasúttól, Vilma és Iluska mindent elrendeznek és rendbehoznak.
– Igen – felelt nagyapa és karonfogta nagymamát. – Hazamegyünk. Úgysem engedném, hogy tovább fáraszd magad.
Nagymama mosolygott.
– Amit az ember szívesen és örömmel tesz, az nem fáradság. És különben is, az én régi, kedves ismerőseimmel, barátaimmal, rokonaimmal együtt lenni, beszélgetni, az igazán csak öröm volt!…
– Na és az a sok előzetes készülődés, sütés-főzés és a többi – mormogott nagyapa. – Nem való ez már neked, Cilikém.
– Még bírom, fiam, hála Istennek jól bírom – egyenesedett ki tréfás önérzettel a nagymama. – Ne öregíts engem, kérlek! Azért, mert az unokánkat férjhezadtuk, nem vagyunk mi még öreg nyanyók. Láthattad, hogy még csárdást is táncoltam Józsival!
Nagyapa elnevette magát.”