Újabb tíz esztendő telt el. 1660-ban járunk, s a hajdani négy legénynek bizony deresedik már a haja. Ettől függetlenül az élet változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja őket, kivált az örökifjú D’Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testőrkapitányát és bizalmi emberét.
Trónra segít egy királyt, megment egy jól szervezett puccstól egy másik királyt – csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot.
Ki ez a Bragelonne? A négyek szeme fénye, dédelgetett kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az ő története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére – s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába.
A regény igazi hőse, D’Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.