„Kedves Mr. Regan, Tisztelt Uram.
Van szerencsém értesíteni, hogy nekem tudomásom van a Sir Henry Morgan régi kalózévekben elásott kincse helyéről.
Alvarez Torres”
Ez a levél indította el a vén kalózkapitány két, egymáshoz a megszólalásig hasonlító leszármazottját életük legnagyobb kalandjára.
Mire hazatértek, megjárták Dél-Amerikát, a megközelíthetetlen helyen élő középkori maja törzseket, és persze a szerelmesek egymásra találnak, a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek.
Miközben egy különös szerelmi háromszögnek vagyunk tanúi, bepillanthatunk a lázas 20. század kincsvadászainak hol kegyetlenül veszélyes, hol megmosolyogtatóan esetlen életébe, de sokat megtudunk az ősi közép-amerikai kultúrák hiedelemvilágáról is.
Részlet a könyvből:
„A pénz nem csal meg, akár az ifjúság, és Francis Morgan, akinek mind a kettő: a pénz is, az ifjúság is megadatott, három héttel rá, hogy búcsút vett Regantől, egy délután ott volt közvetlen a part mellett, a szélcsendben vesztegelő schoonerje, az Angelique fedélzetén. A tenger tükörsima volt, szellő alig fodrozta. Kelletlen unalmában, megkérte a kapitányt, aki félvér volt, jamaicai néger és indián keverék, hogy eresztessen le csónakot.
– Úgy vélem, lőhetek egy papagájt, vagy majmot, vagy valamit – magyarázta egy tizenegy fok erős Zeiss-messzelátón fürkészve a dzsungel borította, félmérföldnyire fekvő partot.
– Nagyon félő, uram, hogy megcsípi önt a labarri, amelyik halálos mérgű vipera ezen a tájon – vigyorgott az Angelique félvér kapitánya és tulajdonosa, aki csípős nyelvét jamaicai őseitől örökölte.
De Francis nem rettent vissza, mert ugyanakkor a kezében tartott messzelátón át először is a parton belül fehér haciendát látott meg, másodszor, közvetlen a parton, fehér ruhás nő körvonalait, végül azt vette észre, hogy a nő szintén őt és a schoonert vizsgálja látcsövén.
– Eresztesse le a csónakot, kapitány – rendelkezett. – Kik laknak errefelé? Fehér emberek?
– Enrico Solano és családja, uram – hangzott a felelet. – Szavamra, tekintélyes régi, spanyol nemesi család, és az ő birtokuk ez az egész szép vidék a tengertől a Kordillerákig, valamint a Chiriqui-lagúnák is. Földekben való hatalmas gazdagságuk ellenére szörnyen szegények. De büszkék és indulatosak, akár a paprika.
Mialatt Francis keskeny kis sajkán a partnak evezett, a kapitány eleven szeme észrevette, hogy sem fegyvert, sem pisztolyt nem visz magával a tervezett papagáj- és majomvadászatra. Ugyancsak megpillantotta a kapitány a dzsungel sötét pereme előtt a fehér ruhás úri alakot is.”
A MAJÁK KINCSE KÖNYV LETÖLTÉSE