Old Shatterhand és hű barátja, Winnetou életveszélyes kalandokba kerülnek a Sziklás-hegység katlanjában és a sivatagban egyaránt. Bosszúra éhes indiánok, lelkiismeretlen kalandorok igazi kavalkádja között igazán nem könnyű barátainknak. Egy rablóbandával vívott harc folytán a banditák elrabolják Old Shatterhand, Medveölő, valamint Winnetou ezüstpuskáját. Ráadásul étlen-szomjan a sivatag közepén, kiszolgáltatva a haramiáknak, úgy látszik, hogy elveszett a remény…
A történetben különleges szerepet kap egy titokzatos aranygyűrű, melyre dátum és monogramm is van vésve. Old Shatterhand még nem tudja, hogy milyen fontos lesz ez a látszólag parányi tárgy barátja számára…
(Karl May eredeti Winnetou-történetei közül ez nem jelent meg immár ötven éve.)
Részlet a könyvből:
A forró sivatagi szél lecsendesedett és a nap elérte napi utjának utolsó nyolcadát; nem volt már repkedő homok a levegőben és láthattuk, amint a ragyogó golyó lehanyatlóban jelentékenyen megnövekszik. Vajjon micsoda jeleneteket fognak sugarai megvilágitani holnap ilyenkor? Valószinüleg ezt kérdezték maguktól közülünk a legtöbben, amint egyelőre csendben üldögéltünk, mert ha nem is éreztünk félelmet a commancsáktól, mégis tudta mindegyikünk, hogy az ember legjobb és legelőrelátóbb számitásait romba döntheti egy véletlen, mely egészen váratlanul köszönt be.
Természetes volt, hogy legelőbb is elbeszéltem Winnetounak mindent, amit átéltem attól kezdve, hogy megérkeztem találkozóhelyünkre a Sierre Madrera. Mivel kisérőim élményei ebben bennfoglaltattak, az apacsnak ezután nem kellett kérdezősködnie, hogy tiszta képet nyerhessen. Mikor befejeztem elbeszélésemet, ezekben a szavakban összegezte a hallottakat:
– Most már csak arra kell gondolnunk, ami erre a helyre vonatkozik, ahol jelenleg vagyunk; minden egyebet megbeszélhetünk később. Vupa-Umuginak tehát százötven harcosa van a Saskuan-kuinál?
– Százötvennégyen voltak. Ebből leszámit a hat commancsa, kiket legyőztünk az Altsesse-tsinál.
– Nale-Masiuv száz emberrel akar hozzá csatlakozni?
– Ezekből a katonák elleni harcban sokat megöltek, vagy harcképtelenné tettek; de ő hazaküldött, hogy még százat hozasson.
– Hány harcossal jött Siba-bigk?
– Husszal.
– Igy tehát körülbelül háromszáz ellenség fog ellenünk állani. Testvéremnek éppen annyi apacsa van odakünn a kaktuszmezők szélén; tehát elég erősek vagyunk velük szemben.
– Elég erősek? Csak elég erősek? – vágott közbe Old Wabble. – Sőt azt hiszem, erősebbek vagyunk, sokkal, de sokkal erősebbek! Láttam, hogy az apacs harcosok milyen jól vannak felfegyverezve és milyen fegyelmezettek. Közülök kétszáz le fogja győzni a háromszáz commancsát. Ezenkivül ott vannak még a fehérek. Winnetou, Old Shatterhand és Old Surehand felveszik a harcot egész halom ellenséggel. Magamról, Foxról, Parkerről és Hawleyról nem is akarok beszélni. Csak jöjjenek a fickók! Halomra lőjük őket és szavamat adom, hogy közülök egyetlen egy sem fogja viszontlátni wigwamját.”