A keletről nyugatra vándorolt Lonsdale-ősök földért való küzdelmét ismerhetjük meg a történetből.
A két Londsale – Davy és Hugh – unokafivérek voltak. Előzőleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a hegyi ösvény utolsó fordulójában.
Az Davy Lonsdale elsőnek ért fel a tetőre, a másik bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kődobás érte. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy megelőzte már az unokafivérét, mikor kődobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem tagadta, csak azt tagadta, hogy ő dobta a követ. Ám Hugh Lonsdale esküdözött, hogy egy perccel előbb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt.
Persze akkortájt nem volt idő vizsgálódásra. A bizottság a fennsíknak ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh. De mindkettő férfi úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta nem ér véget…
Részlet a könyvből:
„A kocsmáros törte meg ismét a csendet.
– Igen… Ez a Bullog szerencsétlenül járt. Azt is tudja, hogy mitől halt meg?
– Úgy tudom, köhögött.
A három ember megint igen bután nézett össze. Azután az egyik cowboy tűnődve vállat vont, és mintegy magyarázva Ronny szavainak értelmét, azt mondta a kocsmárosnak:
– Lehet, hogy köhögött. Az ember tüdeje nem jól bírja a revolvergolyókat. De az ólom nem olyan, mint a halszálka, amit ki lehet köhögni… Azért magam is valószínűnek tartom, hogy köhögött tőle egy kissé.
Szóval Bullogot agyonlőtték. Úgy látszik, Lonsdale elhallgatott előtte néhány dolgot.
Közben a szomszédos asztalnál ülők is összesúgtak a vendéglőssel. Ketten fizettek és mentek, másik kettő riadt kíváncsisággal méregette a rongyos vendéget.
– Talán… – szólt oda Kerry a kocsmárosnak – valami baj van ezzel a Lonsdale-farmmal?
– Tessék?… – topogott zavartan Silas. – Á… véletlenül egész rendes család, csak… – hirtelen barátságosan ezt kérdezte: – Előhozassam a lovát?… Nem jó ám éjszaka érkezni a hegyekbe…
Most különös ember lépett be a vendéglőbe. Tekintélyes külsejű, egyenes tartású egyén, akin akkor is meglátszott volna, hogy hivatalos személyiség, ha nem viseli kabátján a seriffjelvényt.”
A POKOL A HEGYEK KÖZÖTT KÖNYV LETÖLTÉSE