Ebben a kötetben megtalálhatók Petőfi Sándor ifjú kori költeményei, az 1842 – 1849 között szerzett költeményei, valamint kisebb töredékek, és olyan szerzemények is, amelyekről nem tudható biztosan, hogy valóban Petőfi Sándor tollából származó, avagy sem.
Részlet a könyvből:
Pató Pál úr
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperenczián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség….
Közbe vágott Pató Pál úr:
„Ejh, ráérünk arra még!”
Roskadó félben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég….
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ejh, ráérünk arra még!”
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ejh, ráérünk arra még!”
Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég….
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent olly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ejh, ráérünk arra még!”