Mihalil Bulgakov: A Mester és Margarita
A magát hol fekete mágusként, hol történész-konzultánsként bemutató Woland professzor személyében a Sátán érkezik az 1930-as évek Moszkvájába, és előre megjósolja a Patriarsije Prudin sétálgató, a Jézusról mint kitalált alakról beszélgető Berlioz lapszerkesztőnek és Iván Nyikolajevics „Hontalan” költőnek, hogy Berlioz még aznap este meghal. A halálának az módja pedig nem más, mint hogy egy komszomolista nő lefejezi. Elmondja továbbá nekik Jézus és Pilátus találkozásának igaz történetét. Miután csakugyan bekövetkezik a tragédia – Berliozt lefejezi egy villamos, mert egy Annuska nevezetű nő véletlenül napraforgóolajat öntött ki, amin Berlioz elcsúszik -, Ivan valóban őrült módra üldözni kezdi Wolandot, s ennek hatására elszállítják Sztravinszkij professzor elmeklinikájára. Itt találkozik a szintén ott „lakó” Mesterrel, aki elmondja neki élete szomorú történetét, találkozását szerelmével, Margaritával, illetve hogy Poncius Pilátusról írt „jézusoskodó” műve miatt állítólagos barátja, Alojzij Mogarics hogyan árulta el és tette tönkre.
A Sátán közben a városi színházban fekete-mágia „szeánszot” tart, a moszkvai lakossággal való megismerkedés céljából, s ezen az előadáson és közvetlenül utána különös, hihetetlen dolgok történnek, amelyek már a Sátán addig tönkretett és szintén az elmegyógyintézetbe szállított áldozatainak nem hívő hatóságok figyelmét is felkeltik.