ANISZI KÁLMÁN: LÉGSZOMJ KÖNYV LETÖLTÉSE
A kötetben tizenkét elbeszélés olvasható. Úgy mint: Életképek a múltból, Fehér pestis, Késő bánat, Az élet bajnokai, Keresztelés – avagy a tű fokán keresztül, Az én hegedűsöm, Borotválkozás, Bosszú, Ultimátum, A halálraítélt, A kötél, A Nagy Öreg.
Részlet a könyvből:
„Egy kora tavaszi napon Bencééknél olyasmi történt, amit még álmodni se mertek volna a gyermekek. Ki ne tudná, hogy faluhelyen a kutyák, macskák udvarolni – iromba kerítéseket átugorva – leginkább a szomszédba vagy a közeli „lányos” házakhoz járnak. Nem úgy Kandúr!
Ritka jó egerésző! Amióta a háznál van, se a csűrben, se a padláson, sehol nincs egyetlen egér se. Nem is csoda, ha olyan kövér – dicsérte nagyanyó.
De Kandúr dicsősége nem tartott sokáig. Egy nap alkonyattájt hősünk megpatkolva került haza. Kipp-kopp, kipp-kopp kopogtak a macska léptei a döngölt padlójú szobában.
– Úristen!… – kiáltott fel náná. – Ki tette ezt veled!?… Ki volt az a gyalázatos!?… – kapkodta a levegőt. – Ilyet csinálni egy macskával!?… Hogy az Isten… sose adjon neki szerencsét! – forrt a méregtől.
A gyanú csakhamar a második szomszédra terelődött.
– Ilyen csúfságot csak Potrohos tehetett…
(Elõre tolakodó hordó-hasáért nevezték el így a tiszteletlen gyermekek.)
Az öreg már évek óta egyedül élt. Nem társalgott az senkivel, erősen magának való ember volt. Naphosszat tett-vett, piszmogott az udvaron. Estefelé meg, ha kiült a kapu mellé a lócára, mást se csinált, mint a földet piszkálgatta göcsörtös botjával. Ha arra vetődött valaki és megsüvegelte, „Jó astét adjon az Isten!”-nel fogadta a köszönését, ezzel aztán minden el is volt intézve. Se õ mellé nem telepedett le senki a lócára meghányni-vetni a világ dolgait; se ő nem ült át a szomszédokhoz mély átéléssel emlékezni egyszervolt katonai fegyvertényekre.”