„Egy hideg, esős őszi napon érkezett a házhoz Ablakvitéz. Józsika a kabátja alá rejtve hozta haza, erősen magához szorította, nehogy elszökjön a kis állat. Alig értek be a házba, mikor Mami a gyerekre pillantva feltette a kérdést.
– Mi van a ruhádban? – de az a kérdés már úgy hangzott, mint aki tudja, hogy ott a pulóver alatt macska búvik.
A gyerek kivette a hátán zsemlevörös-kendermagos, hasán fel az orráig fehér cicát a ruhája alól, és letette a konyha kövére. A macska, orrocskája alatt két vörösbarna folttal, riadtan nézett körül.
– Elment az eszed? – kérdezte az asszony, és már akarta mondani a gyereknek, hogy vigye vissza a macskát, oda, ahonnan hozta.
– Kell nekem! – válaszolt a kisfiú olyan hangon, hogy az anyja megsajnálta.
A gyerek kétségbeesetten nézett, várta a választ. Mami viívódott magában. Nehezen döntötte el, mi legyen. Vagy két éve elpusztult az utolsó macskájuk, és akkor elhatározták, hogy nem kell több macska. Elég állat van itt. A macskával mindig csak baj van, mire felnő, elkezd csavarogni, aztán valamilyen nagyobb állat, valószínűleg kutya végez vele. Vagy csak megbetegszik valamitől, és vége. Mindig akkorra történik rossz a macskával, mikor már megnő, mikorra a család megszereti. A fiú egy ideje gyakran látogatta barátját, ahol a nyáron sok kismacska született, állandóan a macskákról beszélt; hogy már kinyílt a szemük, az anya macska egészen belefogyott a szoptatásba, már esznek, milyen aranyosak, ügyesek, melyiknek milyen színű a bundája.
– Kell nekem! – ismételte meg a gyerek.
A macska közben beleszimatolt a levegőbe, tett néhány lépést, és mint aki tudja,hogy kinél kell kérni a maradást, odadörgölődzött Mami lábához. Felemelte a fejét, bajszai fénylettek a villanyfényben.
– Jaj! De aranyos kismacska! – jött ki Nagyi a beszédre.
A gyerek reménykedett, Nagyi hátha segít, hogy megtarthassa a macskát.
– Na, jó! – egyezett bele az asszony. – De te fogod gondozni. Ki nem mehet, mert úgy jár, mint a többi. El fogod vinni a doktorhoz, hogy kezdje el neki a védőoltásokat.
A kismacska, mint aki érti, hogy most már maradhat, itthon van, leült a szék alá, és mosakodni kezdett. A gyerek dobozt keresett a macskának, aztán kiment az udvarra, és homokot hozott be. A cica érdeklődve nézte, mi készül.
Mikor a homokkal teli doboznak megfelelő helyet találtak, a mama megfogta a cicát az első lábai alatt, odavitte a dobozhoz, és a fél mancsát fogva megkapartatta vele a homokot. A macska engedelmesen tűrte a műveletet.”