Egy tipikus Faust-i történet, ahol valaki eladja a lelkét az ördögnek. Mint ahogy lenni szokott, rossz üzletet csinál, s ez számtalan bonyodalom forrása lesz. Hogy végül sikerül-e szabadulnia? A történetből kiderül.
Részlet a könyvből:
„Szokatlan szél fújt azon a napon…
A város békésen és álmosan nyújtózott, a forgalom kezdett megélénkülni, amint összegyűjtötte a dolgozni igyekvő polgárokat. Brad is tartott valamerre, mintha életének célja lenne. Elvegyült e minden nap megújuló tömegben. A metrószerelvények jöttek és mentek, megállóról megállóra haladtak vakon és némán oda-vissza. Ez a nap is úgy indult, mint akármelyik másik a felhőkarcolók rengetegében. A rakpartnál a gátakon megtörő óceán vízpáráját magával hozta a szél. Brad átlagos életet élt, s ez a szürkeség bántotta őt. Szeretett volna kitűnni a tömegből. Sokszor megfogadta, hogy holnap talán majd minden másképp lesz, hogy tenni fog azért, hogy megváltozzon az élete, de ezek üres fogadalmaknak bizonyultak. Szétszóródtak a szélben, akár a homokszemek. Ma mégis volt valami furcsa a levegőben. Ő ezt nem érezte, nem is vehette észre azokat az apró jeleket, melyek azt akarták tudatni vele, hogy történni fog valami. Brad pontosan ugyanolyan egykedvű volt, mint előző nap. Nem sejtette, hogy oly sokszor titkon elmondott fohászai meghallgatást nyernek. Vajon miből kellett volna előre tudnia? Az Átrium tér megállónál leszállt, és elindult végig a sugárút mentén. A nagy kivetítők egyre csak álmokat szórtak szét, melyek elvarázsolták mindazokat, akiknek a tekintete megakadt rajtuk. Amint Brad sóhajtott egyet, és eljátszott a gondolattal, hogy milyen volna másként élni, valaki megszólította. Nem ismerte őt, sosem látta még azelőtt, inkább csak egy fekete árnyék volt az a srác, akinek a szeme oly különösen csillogott.”
A FEKETE MAGNÓLIA KÖNYV LETÖLTÉSE