TARTALOM
Pocok Palkó és a perecfarkú Buksi.
A jó modor.
Részlet a könyvből:
„Pocok Palkó és a perecfarkú Buksi.
I.
Bodrinak, az ösztövér nőstény ebnek, aki – már csak ugy mondom, hogy „aki” – Árbóc Mihály gazduram tanyáján szolgált hűséggel, kilenc kölyköcskéje lett. A tanyáról jó félnapi járóra a folyóviz; a szikes legelő sincs közel; de ott is, nyáridő lévén, a tavaszi csapadék és fakadó vizek rég elpárologtak a szikes lapályokból, csak a fehér só vakitó tündöklése maradt a délibábnak tükörül; alkalmatos tó, vagy pocsolya sincs a közelben, melybe az ebfiókákat belehajithatnák a béresgyerekek. (Viz csupán a gémeskutban akad; csakhogy onnét iszik az egész tanya. Hát a kutba sem lehet fullasztani szegénykéket.) Igy történt az a szokatlanság, hogy Bodrinak meghagyták mind a kilenc porontyát. Volt közöttük hófehér, szénfekete, volt rókavörös, tarkabarka, mindenféle. Csak abban hasonlitottak, hogy egyaránt mohó étvággyal szopták az anyjukat. Bodri tehát kénytelen lett bőségesebben táplálkozni.
A tanyai kutyának, kosztot illetőleg, amugy sincs valami rózsás sora; és Bodrira, ebben az állapotában, hogy nemcsak a maga, de a kölykei számára is lehetősen kellett ennie, a létért való küzdelem gondjai fokozott sullyal nehezültek. Vizes dercéből, melyet egy nyakatört kantában tesznek elébe, biz nem lehet jóllakni, vagy legalább az éhséget csillapitani, – kiváltkép, ha derce, azon felül, hogy csak derce, még kevés is.
Bodri tehát lopásra vetemedett. Kisurrant a kukoricásba és a félig érett csöveket ropogtatta a csempe fogai közt. Épp akkor járt arra a gazdája, Árbóc Mihály, a gőgös paraszt, – Bodrin, meg a cselédeken kivül háromszáz lánc földnek az ura. Rettentő haragra gerjedt, hogy őt a tulajdon kutyája is érzékenyen megkárositja. Patkós csizmájával belerúgott a Bodri szügyébe. A kutya meg sem nyikkant. A hátára fordult, a négy lábával kegyelemért kapálódzott és könnyes szemével bocsánatért könyörgött. Az eb okos állat; okosabb sok embernél; és ha Árbóc Mihály okos lett volna, megértette és megszivlelte volna a Bodri hű szemének ilyetén rimánkodását.”