Géza és Irén középkorú, anyagilag jól szituált, tíz éve házas, gyermektelen pár. Szürke hétköznapok, konzervből összedobott vacsora. Ezt a mindennapi összhangot kavarja fel a semmiből felbukkanó szerető, Lilike.
A parajdi származású Lilike, aki kinézetre egy angyalnak látszik, de eltévelyedett lelkét az ártatlanság megtévesztő mosolyába, testét pedig az őt támogató ausztrál milliomos Varga úrtól kapott vörös selyemruhába burkolja. A selyem eredeti, a lány hamis.
Lilike a parajdi nagymama közreműködésével és a fülig belehabarodott Géza megtakarított pénzén végül eléri célját: megszüli Géza gyermekét, majd a közös jövőt álmodó férfiről tudomást sem véve, a házaspár megtakarított pénzén Ausztráliába utazik. Kiváló, érzelemmentes üzletet köt Varga úrral: jutalma egy busás örökség…
Részlet a könyvből:
„IRÉN
Mióta érdekelnek a természetfilmek?
GÉZA
Nem érdekelnek! Valami mást akartam nézni… csak itt ragadtam, mert ez állatira izgalmas! Egyszerűen elképesztő… néha rádöbben az ember, hogy mindaz, amit a világról tud, csupa ócska, múlt századi fogalom, Darwin és Freud! Komolyan! – Nézd meg, ez az indonéz pasi évekig figyelte az orangutánokat, és kiderítette, hogy nem fajfenntartás, meg ilyesmi… Áh, dehogy! Ezek is élvezetből csinálják, sőt – kapaszkodj meg – a anyjuk tanítja meg élvezni őket… óriási, mi? Ez a pasi összerakta a képsorokat, hogyan tanítja meg mama a kicsiket bánni a cicivel, a mell udvarával, a szeméremtájékkal, az ujjakkal, a szájjal… az egyszerű ujjszopástól a legbonyolultabb ingerekig… szinte hihetetlen… valósággal kurzust tart nekik az élvezetekből… ha nem látom, el sem hiszem, esküszöm! Fantasztikus ez a pasi! Ez Nobel-díjat fog kapni, figyeld csak meg! Adj egy papírt, hadd írjam fel a nevét… Ez egyszerűen fenomenális… Csak ilyenkor döbben rá az ember, hogy milyen zárt, lapos kis életet él… És mi minden lehet még a világon, amiről fogalmunk sincsen…
IRÉN
(kikapcsolja a TV-t) Elég! Mi ez az egész, Géza! Mi zajlik itt! Lófrálás a szigeten, az anyja tanítja élvezni, ez a lapos, kis élet, meg ez az egész őrület! Mi ez? Két napja a szavadat se hallani, szórakozottan bámulsz szanaszét, mint egy turista… Mire gondolsz? Hol jársz?
GÉZA
Sehol… Itt vagyok!
IRÉN
(behozza a szennyes-kosarat, kiönti) Tessék! Nézd meg! Két tiszta alsónadrág a tetején, rajtad pedig három napja ugyanaz… Érted, beledobod a tisztát, és visszahúzod ugyanazt…
GÉZA
Jó, hát véletlen! Van ilyen… (felcsattan) Nem értem, mit akarsz?
IRÉN
Nem érted?
GÉZA
Holnap tisztát húzok, és majd jobban figyelek…”