Jajdon komor, baljós hangulatú hegyek között fekszik. Szendy Ilka minden éjjel köveket gyűjt kosarába, és a kútba önti súlyos terhét. Vállát, kezét sebek borítják, de a már régen kiszáradt kút egyre követeli az áldozatot.
Ilka csak akkor nyugodhat meg, ha sikerül teljesen betemetnie a tátongó mélységet, és vele együtt az egész múltat: szüleinek korai halálát, a város minden lakója iránt érzett ellenszenvét, és a környezetében szokatlan és titkos kapcsolatát egy nála jóval szegényebb, családos férfival…
Részlet a könyvből:
„A holdvilág lassan körbejárta a szobát, de oly halk volt ez a fénynek sem nevezhető világlás, hogy csupán ritkította a sötétséget, amerre elhaladt. Szendy Ilka a varrógép előtt ült, háttal az utcára néző ablaknak, alig mozdult egész éjszaka. A szétvetett ágy feléje eső része üres volt, túlfelől Gönczi Dénes elnyújtózott alakja; ha az ember arcát láthatná, most talán rajta gondolkozna; talán így is ezt tette, ki tudhatná megmondani.
Mióta elültek az esti zajok, kétszer rezzent meg csupán. Először a bakter lépteire, aki valamivel éjfél előtt kurta létrájával elballagott az ablak alatt, hogy pár házzal fennebb eloltsa az utcai lámpa gázlángját; másodszor a vonatsípolásra éjfél után. Erre a kezét is fölkapta, mintha csitítaná a távoli, fáradtan is éles hangot. Lehet, az alvótól akarta távol tartani. Pedig az ember nehezen riadt volna fel a vonatfüttyre, bár menni készült; régóta készült: hetek, hónapok óta erre a jelre várt.”
A KŐ HULL APADÓ KÚTBA KÖNYV ONLINE OLVASÁSA